Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből / 59–112. o.
csak a szervezés egyszerű folytatását kell látnunk, hanem ebben kereshetjük megyénk levéítárQgye későbbi felkarolásának alapjait is. Ezzel a második rendezéssel vált ugyanis egyrészt a megye iratanyagából a jegyzők igazgatási teendőitől bizonyos fokban függetlenített, önállóbb életet kezdő intézmény, akkori rendeltetésének betöltésére sokkal alkalmasabb, nevéhez első ízben méltó levéltár; másrészt ezt a rendezést elősegítő intézkedések egész sora - a levéltári helyiségek bővítése, alkalmas berendezése, kellő számú irodai munkaerő beosztása a levéltárba lajstromozási és másolási munkára, a második aljegyzői állás megszervezése elsősorban a levéltár érdekében, a levéltárkezei és eddig hiányzó (bár csak kezdetlegesebb) szabályozása s az ezek révén elért eredmények -- mindez együtt bölcsője és egyben mozgató ereje is volt annak az áldozatokra is kész gondoskodásnak, mely a rendezett levéltár fontosságát belátva, ennek az intézménynek sorsát később is figyelemmel kisérte. Legbeszédesebb bizonyíték erre az a szívós küzdelem, mellyel a rendek a vármegye első soproni házának megvételét (1793), majd pedig a második, a mai megyeháza megépítését elsősorban a levéltár érdekében kiharcolták, de ezt igazolja az az áldozatkészség is, mely ezen az uj megyeházán a levéltár bőkezűen kitervelt berendezését lehetővé tQÜe. (4832.) Ezért állíthatjuk joggal : nem egyedül a rendektől függő okok; ellenkezőleg : sokkal inkább a politikai viszonyok és az ezek előidézte mélyreható változások okozták, hogy a Jezerniczky alispán és Dallos aljegyző vállvetett munkájával megszervezett levéltár érdekei más nagyfontosságú kérdések mellett időnként szükségképpen háttérbe szorultak és kedvezőbb körülmények között újra és újra helyreállított belső és külső rendje a magárahagyatottságban mindannyiszor - mint majd 4786-ban és 4924-ben látni fogjuk - felbomlott. XXX Az a mély szakadék u!» mely Mária Teréziának a rendi alkotmányt még formálisan Is meglehetősen figyelembe vevő uralkodása és József császárnak a nemesi előjogokra minden átmenet nélkül lesújtani készülő kormányzási rendszere között tátongott, nemcsak a nemesség addigi kizárólagos közéleti hatalma további érvényesülésének állott útjába, hanem a kizárólagosan nemesi megyei igazgatás nyugodt folytonosságát is megbontotta, A rendek előbb csak ellenszenvvel fogadták a megyei életben szokatlan ujitásokat. majd pedig ezek egyre nehezedő nyomása ellen viaskodva, jóformán csak egy feladatot ismertek : megvédeni veszélyben forgó, felfogásuk szerint az ország érdekében is szükséges kiváltságaikat és e célból minél több akadályt gördíteni az uj rendszer útjába. A közgyűlési terem, az önkormányzatnak ez a legfontosabb irányító helye, ilyenformán hovatovább üres malommá vált. melynek gépezete csak Jár, de nem őröl. Benne a legsürgősebb és legfontosabb ügyek is elakadtak, a látszólag érdemi elintézések is az alakiságok útvesztőibe süllyedtek. A megyei közéletnek ebben a külső eresztékeiben meglazult és lassankint bensöleg is összekuszálódó korszakában érte a levéltárat az a csapás, hogy régi otthpnát elhagyva, mielőtt elhelyezéséről kellő módon gondoskodni lehetett volna. Sopronba kellett költöznie. (4786.) Maga az egyszerű tény : a levéltárnak Sopronba való áthelyezése a rendek szemében még a kiéleződött politikai viszonyok ellenére sem volt ellenszenves intézkedés, hiszen annak terve, mint emiitettük, már több ízben foglalkoztatta a közgyűlést. Ez a szándék különben is egyre csak erősbödött, mert a nemeskéri megyeházán a helyiségek folytonos és költséges javítgatása ellenére sem lehetett a levéltárat igazán jól elhelyezni. Ezenkívül azt is ajánlotta ez a megoldás, hogy a megye pénztára is már régóta Sopronban V 0, .^ a Templom-uccában levö Esterházy-palota e célra bérelt helyiségeiben, ahol időnkint a közgyűléseket is tartották. A pénztár és levéltár együttes elhelyezése így az igazgatás szempontjából is csak előnyt jelentett volna. Mindezen felül egyizben már időszerűvé is vált ez a megoldás. Az 4777. év folyamán ugyanis Esterházy Miklós főispán arról értesítette az alispánt, hogy soproni palotáját tovább nem engedi át a vármegye használatára, mert annak minden helyiségét ezentúl saját céljaira kivánja fenntartani. A pénztár számára tehát uj helyiségekről kellett gondoskodni, s ez a legjobb alkalom lett volna arra is, hogy ne csak a pénztár, hanem a levéltár befogadására is alkalmas épületet lehessen bérelni. A főispán értesítése azonban váratlanul érkezett és annyira sürgős intézkedéseket követelt, hogy kellő előkészület ' híján, csak ideiglenes megoldásról lehetett szó. Schmidegg László gróf házában (ma Szt, György u. 46.) sikerült is a pénztárt elhelyezni, de. mint utólag kiderült, a bérelt helyiségek sem a pénztár céljaira, sem arra nem voltak alkalmasak, hogy a Sopronba Jövő tisztviselők részére elegendő szál68
