Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - Charles Braibant hozzászólása / 24–27. o.

tot indított Levéltári Híradó címen, Ez a sokszorosított eljárással közzétett házi folyóirat ma már jelentős szerepet játszik nemcsak a szűkebb levéltári körök­ben, hanem a kutatók között is. Végezetül szólni kell a levéltáros utánpótlás képzésének helyzetéről. 1949­ben a Magyar Tudományos Tanács támogatásával kezdődött meg Magyarorszár­gon az egyetemi oktatás keretében a levéltárosképzés. Mivel azonban az Okta­tásügyi Minisztérium a különböző szakok számának csökkentése során a buda­pesti egyetem történettudományi karán a levéltáros szakot is megszüntette, a je­len év őszétől a levéltárosképzést az egyetem befejezése utáni, a levéltárakban végzendő két éves kötelező szakmai gyakorlattal kívánjuk összekapcsolni, E két év alatt a gyakornokok állandó munkahelyükön kivül más levéltárakban is fognak szolgálatot teljesíteni, s közben a levelező oktatáshoz hasonló elméleti képzésben is részesülnek, melyhez majd időszakonként beszámolók (konzultációk) csatla­koznak; - A tanulmány, melyet most itt vázlatosan ismertettem, áttekintő képet kivánt adni a magyar levéltárügy felszabadulás utáni helyzetéről, s a fordulat éve után bekövetkezett fejlődéséről. Reméljük, hogy az előadásban kapott tájékoztatás arra indítja majd külföldi vendégeinket, hogy összehasonlítva országuk levéltárügyét a magyar levéltárügy­gyel, ismertetik előttünk azt az utat, melyet náluk a levéltárak a második világ­háború óta megtettek. így hasznos tapasztalataik közlésével hozzásegítenek min­ket ahhoz, hogy munkánk további szakaszaiban a külföldi kollégáink által köve­tett gyakorlat és módszerek ismeretében fogjunk hozzá a még előttünk álló fel­adatok megoldásához. (Nagy taps.) EMBER GYŐZŐ elnök: Örömmel közlöm, hogy az elhangzott előadáshoz va­lamennyi külföldi vendégünk hozzá kivan szólni. Először Charles Braibant ur, a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának képviselője fog szólni. Kérem felszólalá­sának megtartására. CHARLES BRAIBANT : Elnök Ur ! Kedves Kollégák ! Nagyra értékelem azt a megtiszteltetést, amelyben részesítettek, amikor megkértek, hogy Önök előtt be­széljek. Kettős megtiszteltetés ez számomra. Egyrészt azért, mert annak az or­szágnak a levéltárosai előtt beszélhetek, amelynek történelme ezer évre nyúlik vissza és levéltárát kétszáz évvel ezelőtt szervezték meg, egy fél évszázaddal azelőtt, hogy ez minálunk megtörtént. Olyan levéltár ez, amelynek kitűnő szer­vezéséről tegnap tapasztalatokat szerezhettem, s anyagának gazdagságából azon a kiállltáson ; amelyet tegnap megnéztem, Ízelítőt kaptam. Kitűnő kiállítás. Másrészt nagy megtiszteltetés ez számomra azért, mert a Levéltárak Nem­zetközi Tanácsának nevében beszélhetek Önöknek. Ez a szervezet negyven nem­zet levéltárosait gyűjti magába. Ugy gondolom, bizonyára érdeklődésre tarthat számot, ha ezt a nemzetközi levéltáros mozgalmat néhány szóban ismertetem. A levéltárosok nemzetközi kapcsolatának, illetve a nemzetközi levéltáros moz­galomnak a története számomra, aki ötven év óta küzdök a nemzetközi megértés­ért és a békéért különösen megerősítő hatású. A levéltárosok igen lassan fogad­ták be a nemzetközi együttműködés szellemét és a nemzetközi együttműködés­ben való részvételt A régi Népszövetségnek a »nemzetközi értelmiségi együtt­működés* nevű mozgalma rendkívül hasznos szolgálatot tett, amikor kiadta az európai levéltárak ismertetőjét. De a második világháború előtt semmi sem tör­tént a levéltárak Nemzetközi Tanácsának megszervezése érdekében. A második világháború óta - mint tudják - megalakult az UNESCO, az ENSz kulturális, tudományos és nevelési szervezete. Megalakulásakor azt a kérést ter­jesztettem elő - sikertelenül - hogy az UNESCO-nak levéltáros szekciója is ala­kuljon. Abban az időben még nem voltam a francia levéltárak igazgatója. Ugy gondolom, hogy annak a nagy óvatosságnak, amelyet a levéltárosok a nemzetközi mozgalom iránt tanúsítottak két oka van. Az egyik az, hogy a nem­zeti történelem emlékeit őrizvén egy szűk nemzeti szemléletbe zárkóztak be. A második ok pedig áz, hogy a levéltárosok mindig visszahúzódó és szerény emberek voltak és nem voltak soha sem tudatában annak a szolgálatnak, amelyet nemzetüknek teljesítenek. 24

Next

/
Thumbnails
Contents