Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) Különszám - AZ ÜLÉSSZAK JEGYZŐKÖNYVE - A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után: 1956. június 14. / 19–62. o. - Ember Győző elnöki megnyitója / 19–. o. - Borsa Iván: A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után: kivonat / 19–24. o.

hatóságok szakhivatalai voltak, s általában közvetlenül az alispán, illetőleg a polgármester «irányítása» alatt működtek anélkül, hogy egységes szakmai irányitásukról mindvégig bármilyen központi intézkedés történt volna. A levéltárak feletti szakfelügyeletet először az 1929. évi XL te 29. §-a próbálta biztosítani, amely kimondta, hogy «a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter főfelügyelete alá tartoznak, ki e felügyeletet a Tanács (gyüjteményegyetemi, majd nemzeti múzeumi tanács) utján gyakorolja.« E törvényt a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter csak 1935 januárjában léptette életbe. A levéltári szakfelügyelet egyetlen konkrét eredménye azonban csupán az 1940/41ben az Országos Levéltár által a levéltárak és irattárak helyzetére végzett országos adatgyűjtés lett. 2. A központi jellegű állami levéltári szakfelügyelet hiánya nem csupán szervezeti és belső levéltári területen érződött, hanem különösen erősen jelentkezett a levéltári megőrzésbe még nem került iratanyag védelme terén, A közhatóságoknak, közhivataloknak, közintézményeknek működésükben már nem szükséges iratanyagát illetően ugyanis csak részben voltak olyan jogszabályok, amelyek azok levéltári megőrzését biztosították. A vármegyék és törvényhatósági jogú városok levéltárai természetszerűen gyűjtötték a vármegye és város működésében keletkezett iratokat De még ezek átvétele terén is általában passzív magatartást tanusitottak, kezdeményező majdnem kivétel nélkül az érdekelt közigazgatási szerv volt, amely a közigazgatási előirásoknak megfelelő módon s nem megsemmisités utján kivánt megszabadulni az irattárában felgyülemlett iratanyagától. A községi ügyvitelt szabályozó, még 1902-ből származó belügyminiszteri rendelet azonban semmiféle intézkedést nem tartalmazott a község régi iratanyagának elhelyezéséről. így azoknak a község megőrzésében való meghagyását természetesnek Yeüe, Sok egyéb szerv iratanyagának állandó - levéltári — megőrzéséről semmiféle gondoskodás nem történt Nem volt jó, sőt rosszabb volt a helyzet a régi történei múlttal rendelkező földesúri - családi - és egyházi levéltáraknál éppenugy, mint a több évtizede működő vállalatok esetében, mely utóbbiak szinte korlátlanul rendelkezhettek iratanyagukkal. A levéltárügy e szervezetlenségének lett következménye az is, hogy a háború okozta veszélyeztetettség ellen a levéltárak nem tettek egységes óvó intézkedéseket és ennek következtében az iratanyagot károsodás érte. A tapasztalat általánosan azt mutatta, hogy ahol a levéltár gondozója helyben maradt és saját maga gondoskodott az anyag biztonságba helyezéséről, a levéltárat lényegesebb háborús veszteség nem érte. 3. Nyilvánvaló, hogy ez időszakban az ismertetett szervezeti körülmények között egységes szempontok szerint irányított levéltári munkáról sem lehetett szó. Minden levéltár vezetője saját elképzelése szerint irányitotta, illetve végezte a leltári munkát. A levéltárosok általában a nemesség-kutatással foglalkoztak a legtöbbet, az Országos Levéltárban emellett még nagyarányú munkát jelentett a felek által benyújtott nemesség-igazolási kérelmeknek a Belügyminisztérium részére történő szakvéleményezése is. Valamennyi levéltár számára egyaránt rendkívüli külön feladatot jelentett a Horthy-korszak utolsó éveiben az állampolgárság-igazolással és a származásigazolással kapcsolatos igazoló iratok felkutatása. A törvényhatósági levéltárak ezenfelül v^amennyien kötelezve voltak közigazgatási jellegű feladatok elvégzésére is. A fent ismertetett általánosan jelentkező munkákon kivül egyes helyeken rendezések, más helyeken selejtezések is történtek. Rendezésekés segédlet-készitések csaknem kizárólag a feudális kor 'levéltári* anyagában folytak. A polgári korszak 'irattári* anyagával legjobb esetben csak oly mértékig törődtek, hogy fenttartották azt a rendet, amelyben az irattár az anyagot átadta. A Horthy-korszakban egyetemi vagy tanfolyam jellegű levéltáros-képzés nem volt A levéltáros-képzés abban állt, hogy a megfelelő egyetemi végzettséggel ren20