Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - FIGYELŐ - Nagy István: H. O. Meisner két terminológiai jellegű cikke / 186–189. o.

c. folyóirat ugyanezen számában. A levéltári igazgatóság e kérdéssel kapcsolatban felmérőit kívánságait öt poncán foglalta össze. 4. A nyomtatott irattári tervben csillaggal vagy kereszttel megkell jelölni azokat a számokat, amelyek alatt elhelyezett iratok előreláthatólag a levéltárakba kerülnek. Ezt a figyelmeztető jelzést a fedőlapokon is alkalmazni kell. 2, Az irattári terv bevezető részében kötelezőleg el kell rendelni, hogy a fenti módon megjelölt iratok különös gonddal kezelendők és levéltári engedély nélkül ki nem selejterhetők. Az irattárak iratanyagának egyes csoportjaira vonatkozóan határidőket kell megállapítani, amelyeknek letelte után ezeket az iratokat át kell szállítani a községi levéltárakba. 3. A különböző elvek és tervek szerint rendezett és kezelt iratok összefüggésének a levéltárakon belül való biztosítása céljából a különböző iratkezelési rendszerekről konkordancia jegyzéket kell készíteni, hogy azok segítségével az uj és megszűnt iratrend egymásnak megfelelő jelzései megállapíthatók legyenek. 4. Törölt, vagy mégszüntetett iratjelzéseket más fogalmak jelzésére nem szabad felhasználni, mert ellenkező esetben a levéltárakban különféle iratok azonos jelzetei viselhetnének. Az uj Fogalmak számára teljesen uj jelzéseket kell alkalmazni. A rendszámozásnak tehát rugalmasnak kell lennie. 5. Az uj irattári tervekre való áttérés esetén majdnem minden községben nagy mennyiségű iratanyag kerül mozgásba és jut a levéltárakba. Az uj terv bevezetése egyszeri és évtizedek alatt sem ismétlődő alkalmat kinál arra, hogy az egész báden-württem'bergi tartományban a községek levéltárügyét döntően sikerre vigyék. Énnek azonban sokszorosan előfeltételét képezi a levéltári helyiségek kérdésének megoldása. E most ismertetett két tanulmányból azt a végső következtetést lehet levonni, hogy az iratkezelés egységesítése még nagyon távol áll a megvalósulás lehetőségétől és a célszerűség tekintetében is joggal emelhetők aggályok. Annyi azonban kétségtelen, hogy a jelenkor állami„ társadalmi és politikai életének soha nem sejtett gyors változásai a régi iratkezelési rendszerek megtartását többé nem teszik lehetővé. Szűkség van tehát olyan irattári terv kidolgozására, amely a jelenkor egyre növekvő irathalmazatában rendet teremt mind a hivatali ügymenet és gyakorlati élet számára, mind a levéltári használhatóságot illetően. Ezek a tanulmányok nem hagynak kétséget atekintetben, hogy az iratkezelések rendjét nem lehet mindenhová kiterjedően sablonizálni és az egységes irattári tervek alkalmazásának is van végső határa, amely az azonos funkciót végző szerveken tul aligha terjedhet, A levéltárak az egységes irattári tervek kérdésében a gyakorlati életet megelőzően is első helyen érdekeltek, hiszen az iratok egyre nagyobb mennyiségben és változatban özönlenek a levéltárakba. Levéltári szempontból tehát ig«n lényeges követelmény az, hagy az iratok mentől több származási helyen helyezkedjenek el ugyanazon rend szerint, hogy aztán levéltárba való Jutásuk után használhatóságuk ne igényeljen a levéltárosoktól megsokszorozott tudást és ismeretet. Arra nem lehet számítani, hogy a már levéltárban lévő, vagy oda még ezután bekerülő valamennyi iratanyag a levéltárban valaha is egységes ideális rend szerint lesz-csoportosítható és elhelyezhető. A levéltárosoknak tehát továbbra is számolniuk kell azzal, hogy a levéltárukban lévő iratanyag az iratkezelési rendszerek tarkaságát rejti magában és e miatt a bennük való eligazodás és tájékozódás egyre nehezebb lesz számukra. Ezen a nehézségen és. egykor majd veszedelmen csak ugy lehetne segíteni, ha minden szerv, hatóság, vagy hivatal arra köteleztetnék, hogy mindenkori iratkezelési rendjét maradandóan és részletesen megörökítse és biztonság kedvéért ugyanakkor a területileg illetékes levéltárral közölje. Ilyen iratkezelési lajstromnak a létesítése az irattárak rendjének felülvizsgálását, az ii átselejtezések ellenőrzését és majdan az iratok átvételét a levéltárak számára igen megkönnyítené és eredményessé tenné. HAUNAGY ALBERT H.ü. MEÍSNER KÉT TÜRMÍNOLÜGÍAI JELLEGŰ CIKKE A német levéltári tudományosságban az utóbbi években erőteljes mozgalom indult meg a német levéltári terminológia egységesítésére. E mozgalom legújabb eredményeképpen a múlt esztendő folyamán elkészült a terminológia tervezete és foglalkozott vele a legutóbbi német levéltárosgyülés is, vitájával széles körökben tovább terjesztve a probléma hullámait. -H.O. Meisner az alábbiakban ismertetendő két cikke szintén ennek a terminológiai kérdések körül megfigyelhető felújult érdeklöoésnek köszönheti létrejöttét. 486