Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Borsa Iván: Az egyházi levéltárak helyzete a Magyar Népköztársaságban / 48–56. o.

A XVI, század első évtizedeiben azonban a gazdasági és társadalmi fejlődés hazánkban is kialakította a reformáció talaját. Az ország legnagyobb része rövid idö alatt a protestantizmus - előbb annak lutheri, majd csakhamar többségében kálvini formája - mellé állt. A protestáns egyházak a polgárság igényeinek megfelelő decentralizált, s anyagilag csupán a hívőkre támaszkodó szervezeti formában alakultak meg, s ennek megfelelően politikai és kulturális működésűk is ~ főleg a kezdeti korszakban - a polgári fejlődés és a nemzeti függetlenség irányába mutatott. A reformáció általános előretörésével szemben a katolikus egyház a török elleni védelem kapcsán az ország egy részének birtokába jutott Habsburg hatalomnál keresett támaszt és annak vált hü szövetségesévé. A Habsburg kézen lévő területeken csakhamar erőteljes ellenreformáció indult meg. mely a magyarországi török uralom XVl^ század végi megszűntével kiterjesztetett mindazokra a területekre is, ahol a török pusztításai közt is megmaradt lakosság megtartotta a protestáns hitet. A XVIII. század szellemi, adminisztratív és olykor íizikai eszközökkel keresztülvitt, a gyarmatosító Habsburg hatalom által is nagyban támogatott hatalmas rekatolizációs tevékenysége után az ország - leszámítva a még mindig megmaradt igenjelentös protestáns tömegeket és a-török elől menekülő, az ország déli részein letelepített görögkeleti szerb lakosságot - túlnyomó többségében ismét katolikus vallásuvá lett, s ezt a képét már a továbbiakban is megtartotta. 2. A magyarországi egyházi levéltárak hiven tükrözik a fejlődés ezen jellegzetességeit. A római katolikus egyház levéltárainak különleges Jelentőséget ad az a körülmény, hogy - a másfélszázados török hódoltság (4526-1686) alatt elpusztulván a királyság Budán őrzött nagy levéltára -- néhány nagy főúri családétól eltekintve, az 1526 előtti korszak összefüggő Írásbeliségének jelentős részét a még középkori alapítású egyházi szervek (Esztergomi Érsekség, győri, veszprémi püspökség, ezeknek káptalanjai,, pannonhalmi bencés főapátság, stb,) levéltárai őrizték meg. A sokszor megritkulva és hiányosan, de összefüggéseiben a szervek alapításától megszakítatlanul napjainkig terjedő hatalmas római katolikus egyházi iratanyag minden szempontból igen nagy jelentőségű. A katolikus egyháznak az uralkodók mellett vitt nagy politikai szerepe s ezzel járó hatalmas birtokai révén levéltáraik iratanyaga mind az általános, mind a gazdasága társadalom-, és művelődéstörténet szempontjából számos felbecsülhetetlen értékű adatot tartalmaz. A római katolikus egyház levéltárai szervezetük szerint a következő kategóriákba sorolhatók: egyházmegyék (érsekségek, püspökségek, élükön az esztergomi érsekkel Magyarország prímásával), káptalanok* szerzetesrendek, plébániák levéltárai. Ezek közül természetszerűleg az egyházmegyék anyaga a leggazdagabb - közülük is az esztergomi áll az élen - de igen jelentős történeti anyagot őriznek egyes káptalanok és szerzetesrendek (pl. a pannonhalmi főapátság) is. A plébániák iratai viszonylag szegényesek, (főleg anyakönyvek), s kevés azoknak a plébániáknak a száma, melyek a XVII. századi, vagy annál régebbi iratokat is őriznek. A római katolikus egyház őrizetében, de egyházkormányzati tevékenységétől függetlenül keletkeztek és maradtak fenn továbbá az un, hiteleshelyi levéltárak. Magyarországon ugyanis 1874 de különösen 1848 előtt a közhitelű iratok kiáüitását csak igen kis területen látták el a közjegyzők. Az ország törvényei a XIII. sz. óta az ilyen iratok kiáüitását a római katolikus egyház káptalanjaira és egyes konventjeire bizták. Ezek az egyházi intézmények e különleges funkciójuk gyakorlása során keletkezett irataikat többi irataiktól elkülönítetten úgynevezett hiteleshelyi országos levéltárban kezelték. Minthogy e működésük során nem egyházi, hanem országos (állami) feladatokat láttak el„ e levéltárak jogállása régóta vitára adott alkalmat. Az egyház ui. nem volt hajlandó elismerni ezeknek kizárólagosan állami jellegét, bár ezt a jelleget már 1819-ben Ferenc király is megállapította, elrendelve, hogy a canonica visitatiok a káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltáraira nem terjeszthetők ki. A hiteleshelyi intézmény 1874-ben történt megszüntetése után azonban e főleg középkori., s XVI--XVII, század anyagban való gazdagságuk miatt nagy értékű levéltárak továbbra is az illetéked egyházi szerv frízeiében maradtak. A református egyház élén az 1872-ben alakult Egyetemes Konvent áll. Ennek leltára mellett még a 4 egyházkerület levéltárai őriznek gazdag többszázéves iratanyagot, köztük a XVI. században alapított nagymultu kollégiumok iratait is. Mennyisége és kora folytán számottevő anyaga van néhány egyházmegyének és azonkívül egyes jelentősebb, iratanyagát az ellenreformáció idején is megőrzött egyházközségnek. 49