Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Borsa Iván: A Német Demokratikus Köztársaság levéltárügye: úti beszámoló / 7–33. o.

szagban (de Csehországban is) okievélgyüjtemény alatt nem egy meghatározott időpontnál régebbi valamennyi iratféleség gyűjteményét értik, hanem a kiváltságok, szerződések, jogbiztositó iratok, diplomák gyűjteményét, Az oklevélgyűjtemények ennek következtében egész újkori darabokat is tartalmaznak, bár a levéltárak legrégibb iratai az oklevélgyűjteményben találhatók, hisz a régi időkből elsősorban a jogbiztositó iratok keletkeztek nagyobb számban, s ezek megőrzéséhez íüződöti anyagi érdek. A régi századok ama iratai, amelyek jogot nem biztosítottak, nem az oklevélgyűjteményben, hanem a megfelelő tárgyilag összeválogatott iratkötetben nyertek elhelyezést *? Széket az okleveleket minden levéltárban megkülönböztetett gondossággal külön termekben, speciális vasszekrényekben kezelik, (Erfurtban egyes okleveleket képszerűén bekereteztek, hogy a gyakori kutatás és érdeklődés következtében ne szenvedjenek kárt) A Levéltári Igazgatóság közvetlen felügyelete alatt működő levéltárak létszámkérdését tekintve megállapítható, hogy személyzeti ellátottságuk valamivei jobb, mint a magyar levéltáraké. Ha azonban íigyelembevesszük azt a körülményt hogy a levéltári iratanyag kötetekben történt csoportosítása és összekötése révén nem egyes iratokkal, hanem iratkötetekkel keli foglalkozniuk, s a szervek irattárainak és selejtezésének ellenőrzését a levéltárügyi előadók látják el, személyzeti ellátottságuk lényegesen jobbnak mondható. Meg kell jegyeznünk, hogy a létszám ujabb feladatok nélkül is évente áüag 5 £4:a! emelkedik arra való tekintettel, hogy az iratanyag is állandó növekedést mutat Az NDK-ban tudományos dolgozónak csak azt a dolgozót tekintik, aki egyetemi végzettségen kívül elvégezte a Levéltártudományi intézet két éves tanfolyamát is. Ha valaki csupán egyetemet végzett, még nem érdemli ki a tudományos dolgozó elnevezést (Meg kell jegyeznünk, hogy az egyetemet végzett de intézetben nem járt dolgozók száma nem jelentős,) Figyelembe véve a tudományos dolgozók körének fentiek szerint való meghatározását feltűnik a tudományos dolgozók létszámának kis aránya. Az összlétszámnak csupán 15 £-a egyetemet és intézetet végzett üipiomarchivar. (A potsdami központi levéltárban 12%.) A tudományos dolgozóknak valamivel több mint 50 &• a olyan, aki 1950 után hagyta el az intézetet A tudományos dolgozók viszonylag alacsony létszáma miatt a legtöbb Landesarchivnak nincs tudományos felkészültségű állandó vezetője, hanem Landeshauptarchivjának egyik előadója látja ei a vezetői feladatokat oly módon, hogy 1-2. esetleg 3 hetenként kiszáll néhány napra a Landesarchivba, ahol államilag vizsgázott levéltáros és más raktári munkatársak által végzett munkát irányítja és ellenőrzi. A létszámnak kb. további 15 £*a államilag vizsgázott levéltáros. Ily módon mintegy 70* az egyéb levéltári munkaerők, raktárkezelők, adminisztrátorok, fényképészek, könyvkötők, portások, gépkocsivezetők, sib. aránya. Ezt az arányszámot nem tartják kielégítőnek és különösen a tudományos dolgozók és államilag vizsgázott levéltárosok létszámát kivárják növelni. A levéltárak munkáik elvégzése érdekében évi terveket készítenek, amit negyed évi tervekre bontanak fel. Munkájukról negyedévenként készítenek beszámolót A beszámoló jelentés nem tér ki a felhasznált időkeretekre, ami csak segédeszköz számukra a tervezésnél, hanem a tervezett és elvégzett munkát tartják szemelőtt (Gesamtarbeit ím Auge haltén.) A levéltárak által végzett munkákat a következő nagy csoportokra oszthatjuk ; rendezés (ide értve a repertóriumok, Findbuchok készítését minthogy a rendezés tulajdonképpen csak a repertóriumok elkészítésével, vagy meglévő repertóriumok ellenőrzésével tekinthető befejezettnek). útmutatók (Übersicht Führer) készítése. kutató és felvilágosító szolgálat tematikai feltárások (Auswertungen, Qperschnitte), kiadványmunka. i ' . , Természetesen a fenti csoportokon kivül a levéltáraknak még egyéb feladataik is varrnak, mint pl. á Levéltári Tudományos Tanács egyes szakbizottságaiban való részvétet s főleg a Köz20