Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 4. szám - Komjáthy Miklós: Tűzvész az Országos Levéltárban / 3–6. o.

az anyag, benne a páratlan értékű, több mint -104 000 oklevelet tartalmazó MohácselŐtU Gyűjtemény, épen maradt Csak néhány kamarai iratköteget vetettek szét a raktárban robbant lövedékek. Hasonló jeliegü, valamivel súlyosabb kárt szenvedtek a szárny két lelső emeletén őrzött minisztériumi levéltárak, A nyugati szárny két felső emeletén 1867 (a Habsburg-házzal való kiegyzés) utáni íratemlékek voltak elhelyezve.. Ezekből teljesen megsemmisült a legtöbb kormányszerveknek az -1945 4952. közötti Időből származó mindazon iratanyaga, mely már be volt szállítva, Lángok martaléka lett esek Között az i945 évi debreceni ideiglenes kormány és országgyűlés iraidűkumentumainak túlnyomó része* Tömegével semmisült meg az újjáépülő ország szociális viszonyaira, közoktatásügyére, ipar ügyére, pénzügyeire (a pusztító inflációra, stabilizációra), fölűmüveiésügyére (a földosztás előkészítésére, végrehajtására), közlekedés- és postaügyére, kül- és belkereskedelmére, igazságügyére vonatkozó iratoknak, a Gazdasági Főtanács (ezeknek az időknek a nemzetgazdaságot legfőbb szinten irányító szerve) a Tervhivatal (köztük a tervgazdálkodás előkészítésével, a hároméves tervvel kapcsolatos) iratainak igen-Igen nagy része stb. A történész, közvélemény általában érzékenyebben reagál régebbi, mint modern iratok pusztulására. A magyar történelem népi demokratikus korszaka iratai nagy tömegének megsemmisülésénél azonban nem szabad 'megfeledkeznünk arról, hogy nem eseménytelen, szürke, sablonos «tucatévek», haaera a mindennapi szóhasználat szerint is történeti idők iratai hamvadtak el. Rettenetes a pusztulás az 4867 és 1944 közötti ira'okban is„ Elhamvadt az 1867 utáni Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium és a vele kapcsolatos tanácsadó és véleményező szervek már a második világháborúban erősen megfogyaOcozott anyagának igen nagy tömege. Az un. íeveiiiemozgalomtól (az ifjúság katonai kiképzésétői) a tudósképzésig a magyar kulturális élet egyetlen kérdését sem lehet majd a «teljes» forrásfelhasználás nyugodt biztonságával megválaszolni, A velünk szomszédos népek különösen fájlalhatják a nemzeíiségí iskolaügyre, iskolán kívüli népművelésre, általában a magyar kormány nemzetiségi kultúrpolitika iá? a vonatkozó, nagybecsű anyag pusztulását A <ferencjózsefi» és a Horthy-korszak szellemi kép<? egyszersmindenkorra csonka fog maradni. Csaknem maradéktalanul megsemmisült az igazságügyminiszteriuin. a Kúria (a legfelsőbb bíróság) a Közigazgatási, a Szabadalmi, az Országos Földbirtokrendező Bíróság (az 1920-as évek földreformjának végrehajtásával megbízott szerv) s számos más igazságügyi és jogügyi hatóság (igazságügyi Orvosi Tanács, Kincstári Jogügyi igazgatóság) iratainak az Országos Levéltárba szállított része. Az Igazságügyin misztérium anyaga nemcsak a modern magyar igazságügyi szervezet kialakulására, működésére tartalmazott elsőrendű forrásnak számító adatokat, hanem - az Igazságügyminisztérium valamennyi minisztérium jogi véleményező szerve lévén -»• e korszak valamennyi törvényének és tendeletének nemzetközi szerződéseknek előkészítésére, véleményezésére Vonatkozó adatokat is„ Ezek a források hiányozni fognak a magyarral szomszédos népek történetíróinak is. A korszak jogszolgáltatásának és igazságügyi szervezetének rekonstrukciója szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik majd. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az iratoknak pusztulása val a magyar és a szomszéd népek gazdaság- és társadalomtörténetének sokszínű, sajátos forrásanyagát' is örökre elveszítettük, Úrbéri viszonyoktól az 1920-as évek földreformjáig, sajtóvétségektől államellenes izgatásokig, ezer és ezer problémára borult sötétség. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a kiegyezés utáni évtizedek, megfogyatkozott forrásanyagukkal igazságügyi vonatkozásban csaknem olyan homályos területté váltak, mint a korai középkor bármely évtizede. Itt említjük meg, mert tárgyi!ag ide tartozik, bár külön őriztetett az un. Bírósági Cso port anyagát Ennek a csoportnak gondozásában volt a régibb bíróságok iratanyaga. Elégett az eperjesi királyi táblának (fellebbviteli bíróság) nagyobbára 1724-1848, kisebb részben 186i 1869 között keletkezett anyaga, Megsemmisült a magyar szabadságharc leverését követő abszolutizmus (1849-1861) és a Habsburg-házzal való kiegyezési megelőző un, provizórium (1861-1867 az irat anyagot tekintve 1869) korának még alig kiaknázott irattömege is, a Kúria periratainak 1881 előtti része és sok más kisebb állag. Az elégett iratok forrásértékét alig lehet eltúlozni. Most már szinte lehetetlen a magyar jobbágyfelszabadítás közvetlen gazdasági következményeinek, a volt. földesurak és jobbágyok, HL a volt jobbágyok és zsellérek közeit a földért folyó küzdelemnek mindenben hü, adatszerű megelevenitése. Nagyon nagy veszteség azoknak az abszolutizmuskori bírósági és ügyészségi iratoknak a megsemmisülése is, amelyek a magyar szabadságharc jóformán minden számot