Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - A levéltári anyag gyakorlati felhasználása Csehszlovákiában: folyóiratszemle / 230–246. o.

ság persze érvényesítheti jogát, hogy az elnevezéseket saját anyanyelvén használja. Ha nincsen régi cseh elnevezés, használhatók az indokolt idegennyelvü elnevezések fordításai is, ha azok a hely Jóldrajzi Jegyeit fejezik ki. Emellett azonban nagyon is tisztában kell lennünk azzal, hogy néhány idegen szót egyáltalán nem lehet megmagyarázni és ezért lefordítani sem, és hogy gyakran egy és ugyanazon szónak más és más értelme van azokon a vidékeken, ahol előíexdul.. Ha aszónak nincs egyértelmű jelentébe, akkor jobb, ha elővigyázatosságból nem használjuk a fordítást. Ilyen esetekben nincsen más megoldás, mi nthogy a szakemberek és a helyben lévő lakosság közreműködésével a tárgy földrajzi fekvése, alakja, íajtája alapján uj neveket alkossunk. k% ilyen elnevezések szavatolnak tartósságukért és Jellegüknél fogva beleilleszkednek a régi helynevekbe. Az uj nevek érvényesülésének elengedhetetlen feltétele a nyelvhelyesség. Szerző a továbbiakban a helynevek felülvizsgálatának egyik lényeges részletkérdésével, a községek és telepek nevének felülvizsgálatával foglalkozik, kiemelve, hogy a levéltári dolgozók a felülvizsgálat során igen jól érvényesíthetik egyrészt helyi ismeretüket, másrészt főleg a gondjukra bízott levéltárban található történeti adatokat. A munkálat historikumát illetőleg szerző elmondja, hogy Csehszlovákiában másodszor folyik ilyen felülvizsgálat. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után ezeket az elnevezéseket a belügyminisztérium felülvizsgálta, s e célra a 20-as években állandó bizottságot hozott létre. Ennek szűkebb választmánya a Csehszlovák Tudományos és Művészeti Akadémia topográfiai bizottságával működött együtt. Munkásságának eredménye az -1923-ban Csehország számára, 4924-ben-pedig Morvaország és Szilézia számára kiadott részletes helységnévtár lett. E munkálat módszerének eredményének ismertetése után szerző a második világháború után újból megindult helynévfelülvizsgálattal foglalkozik. A belügyminisztérium a háború befejezése után már 4945 májusában figyelmet szentelt a cseh tartományok helységei és települései nevének, természetesen a München előtti határok között} Szlovákiában a helynevek rendezésével a belügyi megbízott foglalkozott. Az elnevezések megváltoztatásának indítéka az a hivatalos törekvés, hogy a lehető legjobb módon megjavítsák a cseh helyneveket, ezenkívül azonban a helyi lakosság kérelme, a különböző intézmények, vállalatok részéről érkező és egyéni javaslatok is. Ennek a felülvizsgálatnak előfeltételei azonban ma a németek kitelepítése és a határ menti területeknek cseh lakossággál való betelepítése következtében egészen mások, mint az első világháború után. Nem*ke.ll tekintettel lenni a német elnevezésekre, sőt tflyan elnevezéseket kell érvényre juttatni, amelyek kielégítik az uj lakosságot, illetőleg, amelyeket maga az uj lakosság alakított ki. A határmenti területek telepítéséhez szükséges hosszú időszak, amelyet az újonnan érkezőknek elsősorban az anyagilag életfontosságú kérdések biztosításával kellett törődniök és a környezet, amelyet csak futólag ismerhettek meg. érthetően nem segíthette elő a helység- és településnevek gyorsított megbízható alapon való rendezését. Néhány helyen a rendezést a nemzeti tanácsokkal folytatott tárgyalások hátráltatták, melyeknek során.a nemzeti tanácsok néhányszor megváltoztatták álláspontjukat, vagy nem törődtek a szakemberek véleményével. A helység- és településnevek felülvizsgálatát a belügyminisztérium, illetőleg annak egyik srerve, a központi levéltár hajtotta végre az érdekelt ügyosztályok és a cseh helynevek ismerőjének, dr. Profous Antal professzor filológiai szaktanácsadónak a * Csehország helynevei» c. neves könyv szerzőjének közreműködésével (ő volt a szaktanácsadó már az első felülvizsgálat alkalmával is). Azokat a helyneveket illetően, amelyekkel kapcsolatban megegyezés jött létre a Cseh Tudományos Akadémia Topográfiai Bizottsága elé terjesztették bírálatra, amely a belügyminisztérium által javasolt elnevezéssel szemben általában véve csak kivételes esetekben érvényesített más elnevezéseket. A rendezés végrehajtásának alapjául szolgáló elveket a • Helyneveink anyaga német jellegének megszüntetései c. cikkben a Levéltári Értesítő II. 4947. évfolyamában fektették le, ahol az eddig elért eredményeket is összefoglalták. Az elnevezések bírálatánál, rendezésüknél és más névvel való helyettesítésüknél tekintettel voltak a röldrajzi, történeti, gazdasági közigazgatási, kulturális, nyelvi, stb. szempontokra. Egyes esetekben különböző szempontok lehettek döntőek, de egyiket sem lehetett mindenáron keresztülvinni ott. ahol más szempontok célszerűbbek és a lakosság számára elfogadhatóbbak voltak. Ez a megállapítás a történeti szempontra is érvényes. A helységnevek felülvizsgálata után azonban még mindig folyik a többi helynév felülvizsgálata. Ebben komoly szerepük van a járási tanácsok mellett szervezett helynév bizottságoknak. 244