Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - A levéltári anyag gyakorlati felhasználása Csehszlovákiában: folyóiratszemle / 230–246. o.

amely adatok igy nem voltak sem kiértékelhetők, sem számszerűleg kielemezhetők. A levéltári munka egyébként nem is irányult a készletek kiszámítására, ezért a készletek kimutatása (kiszámítása) nem mutatott olyan formális eredményeket .mint ma. Kivánatos, hogy a levéltári dolgozók komoly kísérletet tegyenek a készleteknek levéltári adatok alapján történő kimutatására. Elsősorban a készletekkel összefüggő anyag kiértékelésére kell korlátozni a kutatást, a többi levéltári anyagot nem kell értékelni. Hogyan fog ebben az esetben eljárni a levéltári dolgozó? Igyekszik majd olyan grafikus és irótt anyagot találni, amely 4, legalább is sematikusan meghatározza a fémtest formáját, 2. megállapítja a kitermelt térség mennyiségét, 3. a fém jellégét és technológiai feldolgozhatóságának bizonyítékait, 4. a kémiai elemzés eredményeit, 5. Hrkíp-adatokat tartalmaz és 6. végül adatokat tartalmaz a telep geológiai összetételére, a geológiai előfeltételekre, az ásványosodás kiterjedésére, stb. Első tekintetre is világos, hogy a készletekre vonatkozó, az előírás által követelt adatokat csak az ujabb anyagban leh$t íeJIelni. A tapasztalat mutatja majd meg. hogy vajon az ilyen kategóriájú készletek kiszámítását a régebbi levéltári anyag alapján is elérhetjük-e és milyen mértékben kell majd ujabb, terepen és laboratóriumokban való vizsgálatokkal ezt kiegészíteni. A készletbizottság elé terjesztett jelentésnek a formája olyan leszi amilyent a készletekre vonatkozó előírások megkövetelnek. Az egyes pontoknak konkrét értékeket kell tartalmazniuk. Ezeket az értékeket a körülményeknek megfelelően kimerítő bizonyító anyag fogja alátámasztani, mint amilyenek az értékállóságra vonatkozó elemzések és kutatások. Elméletileg azonban nincs kizárva, hogy a levéltári kutatás közvetlenül megadja a magasabb kategóriájú készleteknek, tehát az ipari készletek határán lévő kategóriájú készletek meghatározását és kiszámítását is. Világos, hogy a C \ kategóriába való besorolás feltételeinek keresése közben levéltári tanulmányok révén is eredményhez juthatunk. De a készletek osztályozására alakult bizottság követelményei ebben az esetben valószínűleg megkövetelik. jnajd, hogy a levéltári adatokat tájékoztató jellegű terepkutatással és laboratóriumi vizsgálatokkal hitelesítsék. Ezeknek a közvetlen vizsgálatoknak azonban csak kiegészítő vagy ellenőrző jellegük lesz a komplex számítás során. A levéltárakról azonban közvetve másutt is szolnak a készletek kiszámítására szolgáló irányelvek. Az irányelvek megállapításai szerint a C2 kategóriájú készletekhez azok a készlet-blokkok tartoznak, ahol feltételezhetően vannak régi, ismeretlen kiterjedésű fejtések} a Cl kategóriába tartoznak azok a blokkok, ahol csak hozzávetőlegesen ismert kiterjedésű régi fejtések feltételezhetők. A régi müvelések kiterjedésének megállapítása a bányalevéltári szakemberek feladata. Munkájuknak a készlet osztályozása szempontjából tekintve ugyanolyan következménye lesz, mint plw a fém megmunkálhatósága technológiai meghatározásának, a kémiai analízis elsőbbségének' és mégt bizhatóságának, a fém nedvességtartalmának és mennyiségi mérlege megállapításának, a telep kémiai és ásványtani összetétele meghatározásának, vagy a kitermelés, tehát a technikai tevékenység előfeltételei megállapításának. A blokk kitermelt részei néha közvetlenül graíikus adatokból is megállapíthatók, máskor írott forrásokból, amelyek a termelés menetét rögzítik, néhány esetben pedig a termelési kimutatásokból kell kiértékelni a kitermelt tér mennyiségét. Ilyen levéltári kutatás mindig eredményes lesz, ha a fémkészlet megfelelő megállapításáról lesz szó, különösen a tervezett kiépítésekkel kapcsolatban. A korlátozott rentabilitásu beruházásoknál, (korlátozott íérakészletek esetében) a levéltári kutatásoknak ugyanolyan értékűk lesz. mint a használható összetételek tartalmának megállapításával összefüggő kérdéseknek azon fémeknél, amelyek az ipari feldolgozás határán vannak, stb. 236