Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.

nujának ad kifejezést hogy Brenneke inéra tanulmányozta kellő alapossággal a Handleiding egé-^ szét» kifejti hogy a Handleiding is megengedi az eredeti rendtől való eltérést akkor, ha *a levéltár általános felépítésétől való olyan eltérések kiigazításáról van szó, melyek a levéltári darabok őrzési rendszerétől való átmeneti eltérésekből, a levéltár kezelőjének hibájából keletkeztek*. Jellemző, hogy Verharen ilyen hibának tartja a már-már katasztrofális mértékben terjedői tárgyi csoportosítást (mint azonban később kiderül elsősorbari az olyat, mely az iratokat a hivatal struktúrájával nem törődő tárgyi csoportokra osztja), ide számítva az üzemi levéltárakban bevezetett nemzetközi tizedesrendszert és a németalföldi hatósági levéltárakban alkalmazott «Közhivatali levéltári (itt tulajdonképpen *irattári» értelemben. *• 'FordJ és dokumentációs kódex» alapelveit is. A Handleiding szernt ugyanis nem az ügydarab tárgya ~ mint az a tematikai csoportosításnál történik - hanem rendeltetése határozza meg azt a helyet, melyet annak a levéltárban el kell foglalnia. Verharen még az ilyen általa is megengedhetőnek tartott korrekció esetében is mindenesetre szükségesnek tartja, hogy a levéltáros az eredeti rendtől való eltérést minden esetben írásban rögzítse. Jellemző, hogy még ilyenkor is raegfelelőbonek tartja az uj rendnek csupán Írásban való rögzítését és a régi rendhez konkordanciák utján való kapcsolását Megváltoztatandónak olyankor tartja az eredeti rendet, ha az csak tematikai csoportosításon, vagy ha az ügydarabok formális ismérvein alapszik anélkül, hogy ez közvetlen összefüggésben állana a hivatal szervezetevet Lényegében tehát Verharen Handleiding interpretációja is többékevésbé szabad kezet ad a levéltárosnak az eredeti rend megváltoztatására de csak akkor, ha előbb ezt az eredeti rendet helyreállította, s az ettől való minden további eltérést részletesen írásban is rögzítette. Brenneke viszont • mint Verharen írja * kendezni óhajtja az ügyiratokat és ennek kapcsán nincs tekintettel az eredeti rendre, amennyiben az az általa óhajtott rendtől eltér.* Gyakorlati szempontból tehát - mint megállapíthatjuk - a rendezés módszerét illetőleg nincs is közöttük eltérés, csupán annak kötelező vagy esetenként elbírálandó voltán vitatkoznak. •Az egyetlen indok, - folytatja Verharen - melyet Brenneke Telemül, azon álláspontjának igazolására, hogy minden levéltárat az azt létrehozó hivatal szervezete alapján kell rendezni, a történelmi kutatás követelménye. Ha a levéltárat a regisztratura időszakában nem a hivatali szervezet alapján rendezték, ugy Brenneke ezt a rendet legalább statikus időszakban akarja keresztülvinni. A levéltárosnak kell elvégeznie azt amit voltaképpen a regisztratornak kellett volná elvégeznie. Ezért az ő számára az a szempont mely szerint a levéltár állapotának a fennálló és működő hivatal szervezetéhez kell igazodnia, szubjektív szempont mig a regisztrátor számára, aki végigcsinálta az egész fejlődést és nyomon is tudja követni, ez a szervezet objektiv szempont* »Amig a hivatal működik, működése eleven rendezési szempont, mihe yt azonban a hivatal megszűnt működni ez a szempont holttá vált Amig a hivatal működik, intézkedik és intézkedéseinek ügydarabokban marad nyoma, az ügydarabok rendezésének helyes mód.ára maga az eleven szervezet készteti a regisztrátort. Megszűnt levéltár rendezésénél ilyesmiről nem lehet szó.* «Ha a levéltáros egy levéltárat a szabad proveniencia elve alapján akar rendeznt - fejtegeti tovább a recenzió - a levéltártan ismeretén kivül alaposan ismernie kell a közigazgatás-tudományt ennek és a levéltárügynek történetét mindenekelőtt pedig annak a hivatalnak ügyrendjét amelynek levéltárát rendezni készül. A Handleiding szerint az utóbbi ismeretet az eredeti rendbe visszaállított ügyiratokból kell merítenie. Erről nincs szó Brenneke könyvében aminek alapján feltehető, hogy ezt az isneretet más módon is, például, utasításokból is meg lehet szerezni. Minél jobban ismeri a levéltáros a fentemlitett területeket annál Jobban fogja tudni elvégezni a rendezés munkáját flymódon a rendezés minősége olyan ismeretektől tétetik függővé, amelyek németalföldi leifogás szerint a tulajdonképpeni levéltárosi ismeretek körén kivül esnek. Ilymódon a levéltáros által elvégzendő rendezési munka egészen szubjektív szférába terelődik.* (A levéltárosnak Brenneke felfogása szerinti levéltári szakismereteiről igy nehezen tudunk magunknak képet alkotni. Egyrészt nem tudjuk elképzelni, hogy a levéltáros szakmai ismeretei arr-4 korlátozódjanak, amit Brenneke a maga levéltáréin) életében előad, másrészt hajamosak vagyunic arra az állításra, hogy a németalföldi felfogás szerint megkívánt levéltárosi ismereteknek egyenesen hiánya szükséges a szabad proveniencia elv alkalmazásában való fejlődéséhez.* 224