Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FIGYELŐ - Vörös Károly: Brenneke "Levéltártan"-a és a külföldi kritika: folyóiratszemle / 219–230. o.

vonalú ismertetését egyrészt azért, mert Brénneke hatalmas munkája, bárhogyan viszonyuljunk is hozzá, a további levéltárelméleti munka számára mindig megkerülhetetlen és számbaveendő tényező marad, •* másrészt azért is, mert a vita központjában álló probléma, a iszabad proveniencia elve» mind elméletileg, mind konkrét gyakorlati következtetéseiben a magyar levéltárügy előtt álló jelenlegi feladatok megoldásánál sem mellőzhető tudományos felfogás. Feladataink jobb megoldására irányuló törekvéseinkben ezzel a módszerrel is foglalkoznunk kell (mintahagy hivatkozik rá Borsa elvtárs a tavalyi nyári kiskoníerenciákon tartott, a Levéltári Hiradó 1955. 3-4. szántában közölt beszámolója). A vitára alkalmat adó álláspontját Brénneke müve első részében a levéltári elmélet történetével foglalkozó 4, fejezetében (85-87- lap) a következőkben fejti ki: IA mi modern regisztraturáink nem mutatják többé azt a tökéletes alakot és finoman tagolt átformáltságot, amilyent a porosz minisztériumi irattárak tárnak elénk klasszikus korszakukban. Nem elégedhetünk meg továbbra is' esetleges alakjukban való meghagyásukkal, vagy egyszerű helyreállításukkal, •.*' élnünk kell azzal a szabadsággal, hogy lényegesen átformáljuk őket. így a gyakorlatban ténylegesen már régen eltávolodtunk attól az eredeti regisztratura elvtől, amint az 4884ben megfogalmazást nyert, és eljutottunk egy szabad proveniencia elvhez, amely mindazonáltal az' elméletben mindeddig még nem lelt megfogalmazásra és igazolásra. Bizonyos, hogy Schultze és Veibull kétségei a regisztratura elvvel szemben előrevittek bennünket ezen az utón, de az uí elvek mélyebb megértéséig, ami az eddigi regisztratura elvvel kapcsolatos viszonyokat illetik Schultze sem •ért el. 1 A fejlődés és a szervezet németalföldi alapgondolataiból kell kiindulnunk. A németalföldiek a fejlődés fogalmával egybekapcsolták egy, az első csirából, az ebben a csirában már bennefoglalt létezési törvényed szerint való, egyenesvonalu, külsíi erőktől nem befolyásolt kibontakozásnak (élettani) képzetét, és innen eljutottak egy olyan szeryezet elképzeléséig, amely fejlődési fokainak mindegyikén a benne rejlő törvényszerűség tökéletes kifejtését nyújtja, Az a gondolat, hogy létezik egy igazi történeti fejlődés, minden tökéletlenségével és a véletlen külső behatásoktól való függőségével együtt, - vagy csak a kifejlődött szervezet lehetséges tökéleüenségének vagy éppen betegségének gondolata is idegennek tűnik derülátó életfelfogásuk számára. A történetileg létrejött regisztraturára nem tudjuk alkalmazni ezeket, a természetben élő szervezetek alapján levezetett, németalföldi képzeteket. Bizonyos, hogy minden regisztraturának van fejlődése, de ez keletkezésének teryében nincs még számára egyértelmüleg meghatározva Ó nem is egyedül az ügyeket irányító hivatal határozza meg ezt a fejlődést., hanem a hatóságok változásai és politikai, irányzatok gyakorolnak változatos befolyásokat. A fejlődés véletlen folytán utolsó szakasza, amelyet a németalföldiek restaurálni akarnak, egyáltalán nem szükségképpen kell,, hogy élő kifejeződése legyen a hatóság funkcióinak. Ahogy egy irattárnok az irattárát -•- csak azért, mert a régi talán túlságosan áttekintheteüenné vált, vagy mert uj évszázad kezdődött - gyakran egy bizonyos határévvel lezárta és egy ujat épített fe!, anélkül, hogy őt erre a hatóságában beállott -.változás feljogosította volna, ugyanúgy másrészről nem egy irattár élte tul hatóságának alapvető változását, anélkül, hogy ez a változás benne kifejezésre jutott volna. Az irattárakat az élet alkotta meg, - vélik a németalföldiek; de ha közelről megtekintjük a dolgot, akkor kiderül, hogy az irattá rakat egy copfos irattárnok alkotta meg. $ Míg a németalföldiek a szervezet fogalmát tisztán biológiailag fogják fel, mi a szervezet filo zófiai fogalmából indulunk ki, -,- mig ők a regisztraturát (nemcsak tartalma szerint, hanem ugy is mint alakulatot) valami természeti törvény szerint fejlődött, a természetes szervezet tökéletességét a fejődés minden fokán megvalósító dolognak tekintik, mi tudjuk, hogy minden irattári képződmény emberek tökéletlen munkája, de legbelsőbb lényében egy élő, egységes szellemtől áthatott kölcsönös viszonyt tár fel a csak tagjai segítségével élő, egész és annak tagjai között, amelyeknek működése az egész érdekében megy végbe, * kölcsönhatást, amely annyira jellemzi a természetes szervezetet. Ami a németalföldieknek valóság, számunkra ennélfogva mind az irattárnokkal, mind a levéltárnokkal szemben eszményi kívánalmat jelent) : megvalósítani a szervezet bels^ő lényegéből fakadó törvényét az irattár külső tagoltságában, AnuKént már Iheodor von Sickel az oklevéltantól megkövetelte, nekünk is végig kell fürkésznünk a történeti fejlődést minden megnyilvánulásában, 224