Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Rosztiszlav Alexandrovics Lavrov, a SzKP Központi Bizottsága mellett működő Marx-Engels-Lenin-Sztálin Intézet Archívuma helyettes vezetőjének magyarországi előadásai: 1. A levéltári munkamódszerek néhány problémája: 2. A dokumentumanyag technikai megőrzése / 12–37. o.

Mostani előadásunk a dokumentumok ésszerű őrzésével,, a romlásukat okozó okok megszüntetésévei vagy hatásuk csökkent és év el kapcsolatos kérdéseket kivánja megvilágítani. Ez a kérdés-csoport gyűjtőnéven «konzerválás*-nak nevezhető* Lehetséges-e egyáltalán a dokumentumot hosszabb ideig változatlanul megőrizni? ; Léhétséges-e fenntartani a tárgyak igazi statusquoijáí? Ez lehetetlen. A dialektikus materializmus rámutat arra, hogy csupán az anyag mozgása örökkévaló. Éppen az anyag mozgása vezet szükségszerűen a dokumentumot alkotó anyagok pusztulására, azok megváltozására. Korunk tudománya azonban eléggé sikeresen megoldja azt a kérdést, hogyan őrizzük meg a dokumentumot elég sokáig, s hogyan védjük meg a káros tényezők hatásától különleges feltételek megteremtésével és különleges preparálással megállítva benne a bomlasztó folyamatokat. Milyen példákat hozhatunk fel a dokumentumok lehető leghosszabb megőrzésének lehetővé tételére? 1. Az Egyesült Államok Nemzeti Szabvány Irodája módszert dolgozott ki a •Függetlenségi nyilatkozat* és az * Egyesült Államok Alkotmányának* konzerválására. (Kétségtelen, hogy a mai Amerika eléggé «konzerváita» és politikai makulatúrává változtatta a múlt e dicső dokumentumait, de minket most a kérdés technikai megoldása érdekel) A dokumentumokat különleges, légmentesen zárt, törhetetlenüveg kamrákba zárják,, melyek fényszűrőkkel és speciális alátéttel vannak felszerelve a hőmérsékletingadozás okozta nedvességváltozások kompenzálására,, A kamrákból eltávolítják a levegőt és meghatározott nedvességű inert gázzal, héliummal töltik meg őket. Ezzel az eljárással a dokumentumok minden károsodás nélkül kiállíthatok. 2. A newyorki világkiállításon bemutatták az úgynevezett «utódoknak irt levelet*, amely lényegében több tárgyból és mikrodokumentumból állott, melyeket speciális légmentes edényekbe helyeztek és különleges ötvözetből készült fémhengerbe zártak. Ezt a hengert, amelynek feladata a mai társadalom kultúrájának bemutatása késői utódaink számára - arra az eshetőségre számítva, ha vízözön pusztítaná el az egész földet - gránitsziklába vájt üregbe helyezték el, 20 méter mélységben, 3. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának konzerváló és restauráló laboratóriumában Tyihonov professzor megkísérelte a dokumentumok «örök» megőrzését akként, hogy szinezüst lapra,, felvett erősen kicsinyített mikroiotókat kvarclapra másolt, ami valóban tartós megőrzést biztosit,, tekintettel a felhasznált anyagok tartósságára, Kétségtelen, hogy az * Egyesült Államok Alkotmányának* fent leirt megőrzési módja tömegesen nem alkalmazható, mivel hatalmasan megnövelné a szükséges raktárhelyiségek térfogatát és igen bonyolult berendezést igényel. Az *utádoknak irt levél* megoldás sem alkalmazható, mert teljesen hozzáférhetetlenné teszi az anyagokat és különben is az Alkotmány megőrzéséhez hasonló elven alapul. Tyihonov progesszor módszere továbbfejlesztésre érdemes és figyelemreméltó, megőrzi a gondolatot, viszont nem őrzi meg az eredeti példányt. 4. Kétségtelen, hogyha különleges dokumentumíajták számára tartósabb anyagokat készítünk,, a levéltárakban való megőrzés céljára csekély számban különleges papírra nyomtatott újságokat és könyveket gyártunk, ezzel elősegítjük a levéltári dokumentumok, könyvek és egyéb sajtótermékek megőrzését utódaink számára. Nekünk azonban, akik már megirt dokumentumokat őrzünk az a feladatunk, hogy felhasználva a tudomány vívmányait a dokumentumok megőrzésére káros tényezők hatását csökkentő jó megőrzési viszonyokat teremtsünk. Hogyan valósithatjuk meg e feladatunkat? A f é n y A levéltárakban kívánatos a természetes világítás teljes kiküszöbölése. A hol természetes világítás áll rendelkezésre, az ablakokba különleges üveget helyezünk. 32