Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - FORDÍTÁSOK - Mityajev, K. G.: Az ügykezelés és az irattárak / 112–131. o.
2. Mivel éppen a szovjet ügykezelési, irattári és levéltári munka apróbb részleteinek még nem kielégítő ismerete folytán hasonló tárgyú korábbi fordításokban előfordulták kisebb-nagyobb terminológiai ingadozások, e cikk fordításánál mereven ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy meghatározott orosz kifejezést az egész szövegen végig mindenütt ugyanazzal -- az eredetinek persze legjobban megfelelő - kifejezéssel fordítsunk, és ne igyekezzünk a szó esetleges helyi értékének talán megfelelőbb, de végső fokon zavartkeltő, többféle, változó kifejezés használatára. Ennek során természetesen általában törekedtünk arra, hogy a kifejezések a már korábbi szovjet fordítások terminológiájával egyezzenek, ahol azonban ugy látszott, hogy az orosz szaknyelv árnyaltabb volta következtében ugyanannak az általános fogalomnak több részletkifejezése is van, arra törekedtünk, hogy ezeket is érzékeltessük. így például a korábban általában használt, az ügyirat •kialakítása* kifejezésen belül most módunk volt megkülönböztetni az ügyirat összeállítása (organyizácija) kifejezést az ügyirat - bővebb értelmű - kialakiiásától (formirovanyüe. ill. oformjenyUe) és a még tágabb: az ügyirat elkészítése (zavjegyenyije) kifejezéstől. A fokozaíi különbségek ugy véljük a szövegben tartalmilag világosan érezhetők. Mindenütt meghagytuk az «ügyok nomenklatúrája* (nomenklatúra djel), «Osztályozó* (klaszszifikátor) (s ezzel kapcsolatban az «osztályozás») kifejezést. Helytelennek éreztük volna az elsőnek egyszerűen ügykörjegyzék, az utóbbiaknak irattári terv kifejezéssel való fordítását. Bár fogalmilag kétségtelenül ezeknek felelnek meg leginkább, funkciójuk nem mindenben azonos. Az ügyek nomenklatúrája valamivel többet jelent, (elősegíti az ügyirat kialakítását is) az osztályozó meg részben mást: az irattári terv alapján a nálunk szokásos ügykezelésben^ ui. iktatnak is, a szovjetben csak utólag csoportosítanak. Ugyanúgy meghagytunk olyan kifejezéseket mint «elsődleges osztályozás* (pjervicsnaja klaszsziíikacija) < elsődleges komplexum* (pjervicsnyij komplex). Értelmüknek (ti. ügyiratokba még a folyó ügyintézés során, az irattározás előtt történő csoportosítás, ügyiratkialakitás. ill. ennek a műveletnek terméke) megfelelő rövid magyar kifejezéssel való visszaadása lehetetlen vagy félreérthető, állandóan ismétlődő magyarázgatjuk pedig nehézkes lett volna. Ennek a meggondolásnak alapján hagytuk meg a «kodifikáció» kifejezést is megelégedve a szövegben zárójelben történő egyszeri megmagyarázásával. Ezért hagytuk meg például a »dokumentálás«, idokumentum*. «dokumentáció* kifejezést is. A dokumentum ugy véljük, szűkebb és konkrétebb értelmű a magyarban általános «irat» szónál: nem anyagánál, vagy jellegénél, hanem flmkciójánál ragadja meg a fogalmat. A dokumentálás is # itt több s egyben kevesebb; konkrétebben elhatárolt fogalom, mint az «irattermelés* : egyrészt valamely szerv tevékenységének azt azoldalát jelentí, melynek során a tevékenység dokumentumokban válik rekonstruálhatóvá (ami éhnek során létrejön, annak összessége a dokumentáció), s jelenti másrészt azt a munkát is, mellyel ezt a tevékenységet ténylegesen rekonstruálják. 3. Fent ismertetett elvünktől csupán néhány olyan esetben, - de itt is lehető óvatossággal -tértünk el, mikor a magyar terminológia árnyaltabb volta lehetővé lette egyes orosz fogalmak megosztását, így bontottuk szét az orosz *djolo» szót értelemszerűen «ügy» ill. tügyirat* kifejezésre és alkalmaztunk megkülönböztetést az «arhiv» szó két értelme: irattár és levéltár között. Mityájev e cikkében az irat utjának arról a szakaszáról van szó. mely a folyamatos mozgásban levő ügykezelésre, valamint az irattárra (a szerv archívuma - mondja nem egy helyütt) Jut. (Ennek megfelelően a fordításban a Uevéltár* szó meglehetős ritkán szerepel.) Hogy viszont már ezzel kapcsolatosan is a mi szempontunkból különlegesen levéltárinak érzett problémák merülnek fel, az levóltárügyünk némileg más profiljának következménye. Hogy ui. a szovjet levéltárak oly erősen tudnak a szorosabban vett tudományos - feldolgozó - publikáló feladatok felé fordulni, annak nem kis mórtékben éppen az az oka. hogy az általunk (a polgári kor helytelen levéltárszervezési elveinek örökségeként) még ma is sajátosan levéltárinak tokintett technikai teendők legnagyobb részét folyó ügykezelésében vagy irattárában a szerv maga végzi el. Hogy viszont ennek a munkának éppen a legfelsőbb elvi szempontú irányítása a tudományosan munkálkodni kívánó levéltáros számára mennyire föfeladat. azt Mityájev e cikke mutatja meg világosan: már ügykeze4 30
