Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Rosztiszlav Alexandrovics Lavrov, a SzKP Központi Bizottsága mellett működő Marx-Engels-Lenin-Sztálin Intézet Archívuma helyettes vezetőjének magyarországi előadásai: 1. A levéltári munkamódszerek néhány problémája: 2. A dokumentumanyag technikai megőrzése / 12–37. o.

séges felvilágosításokat tartalmazó dokumentumokat gyűjtötték össze és őrizték. Nagy helyet foglaltak el a magánszemélyek kolostorok stb„ vagyoni jogait bizonyító dokumentumok. i A dokumentumok elveszéstől és megsemmisüléstől való megőrzésére törekedve gyakran olyan helyre, vitték őket, ahol azok más okok -i. a nedvesség, rágcsálók, rovarok, stb. •* miatt gyorsan elpusztultak, t'Á férgek megeszik a történelmet* •*• mondotta egy tudós, A férgeken kivül ennek persze más okai is voltak, mindenekelőtt az., hogy a dokumentumokat mihelyt nem volt szükség rájuk mégsem misitették. A nemességadományozási és egyéb dokumentumok tömegesen előforduló hamisítása következtében a kormányszervek törekedtek ugyan azok megőrzésére, de nem értek el különösebb sikert. Ami a magánlevéltárakat illeti e téren a helyzet még rosszabb volt. A vagyonos osztályok tagjai által hosszú évtizedek alatt összegyűjtött könyvtárak gyakran kerültek árverésre. Az antikváriumok az értékes könyveket megvették, azonban az első pillantásra kevésbé értékesek makulatúraként boltosok kezébe kerültek, vagy pedig megsemmisültek. Történelmi szempontból éppen ezek a megsemmisített könyvek és kéziratok voltak gyakran nagyon érdekesek. A dokumentumok megőrzése terén a XIX. sz. második felében már némi javulást találunk. Ekkor Európa és Amerika sok államában megkísérelték a kérdés tudományos alapra való Helyezését, E törekvés jelentős'mérfélÖDéhaz-aJckbjfc^-erősén terjedő cellulózéból készült papír rossz minőségére vezethető vissza,/ Marx és Engels, a tudományos kommunizmus megalapozói, mindig nagy fontosságot tulajdonítottak a levéltáraknak. Műveikben a levéltárakból és könyvtárakból merített nagy mennyiségű tényanyagot halmoztak fel, sőt azt is meg keli említenünk, hogy Marx és Engels különös figyelmet fordított a párílevéltár létesítésére és őrzésére, amely saját dokumentumaik alapján fejlődött ki. A rendben tartott levéltár és annak megfelelő felhasználása a tudományos kommunizmus eszméjének győzelméért vivott harcuk során erős fegyvert adott Marx és Engels kezébe. Közismert, hogy miként leplezte le Marx és Engels az 4848-as polgári forradalom leverése után a <Kommunisták Szövetsége* ügyében indított provokációs perben a vád tanúit. Ismeretes továbbá, hogy Marx Kari Vogtot mint Bonaparte fizetett kémjét levéltári anyag segítségével leplezte le„ 1868-ban az L Internacionálé Főtanácsa Marxot választotta levéltára őrének. E levéltár anyagát Marx nagyszerűen felhasználta a bakun in is iákkal és proudhonistákkal vivott küzdelmében, Engelst, aki Marx halála után lett a pártlevéltár őrzője, örömmel töltötte el a levéltár teljessége. Í Csodálom* - irta Engels Beckernek - «hogy Marx meg tudott őrizni majdnem minden papírt, levelet és kéziratot, még az 4848. előttieket is, ezt a nagyszerű anyagot életrajza számára... amely többek között a <Neue Hheinische Zeitungt, a Rajna alsó folyása mentén 4848--49»ben lejátszódott mozgalmak, továbbá az 484S»>-52-es aljas londoni emigráció és az Internacionálé történelmévé is válik,* Ezt a levéltárai Engels nagyszerűen felhasználta a proletariátus osztályharcának vezetéséhez, Marx zseniális müvének a Tőkének kiadásával és a «jobboldali* és «baloldali* opportunisták könyörtelenül megbirálásával például Marx «Gothai program kritikája* e

c müvének 4894-es kiadásában. Nagy vezérünk V. I. Lenin nagyszerű példát mutatott a levéltárról való gondoskodásra, e téren is folytatva Marx és Engels művát. Ismeretes, mennyire szivén viselte az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Központi Vezetősége mellett, levéltár és könyvtér felállításának és fenntartásának ügyét, továbbá hogyan védte a mensevikektöl, hogyan gyűjtötte össíje az 4905-ös forradalom történetére vonatkozó anyagot és hogyan harcolt a meghamisítok ellen. Az 4948. június 4-1 «A levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról* szóló lenini dekrétum a levéltárügy elvileg uj szervezete alapjainak lerakását jelentette, mely biztosította a proletariátus számára a levéltárakban őrzött értékek tervszerű felhasználását. Mindnyájunk közös feladata a történelmi dokumentumok őrzése, E feladat megtisztelő, de egyúttal nehéz is. Feladatunk elvégzéséhez nemcsak anyagi eszközök szükségesek, hanem mindenekelőtt jól kell ismernünk az e téren elért tudományos eredményeket és szeretnünk kell ezt a mun~ kát. 26