Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Szászi András: Az Igazságügyminisztérium iratkezelési rendszerének kialakulása, 1867–1944 / 50–67. o.
S z á s z i András: AZ IGAZS AGOGY MINISZTÉRIUM IRATKEZELÉSI RENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ______ . . 4867-ben a lelelős minisztériumok visszaállítása tor nem történt olyan rendelkezés, amely a minisztériumok keletkező iratainak kezelési rendjét megállapította volna. Az iratkezelési rendszer bevezetése a minisztériumoknak olyan belső igazgatási ügye volt. melyet azok a saját hatáskörükben határozhattak meg. Az Igazság ügyminisztérium a leioszlatott helytartótanácsnál szokásban volt központi iktatást, nyilvántartást és az ugyancsak központosított tétel - alapszámos irattározást rendszeresítette. Ezt több ok tette indokolttá. Az egyik ok az volt, hogy a helytartótanács segédhivatal személyzetének a minisztériumok között való szétosztásakor a helytartótanácsi iratkezelésben kisebb--nagyobb gyakorlattal biró több olyan munkaerő került az igazságügyminisztériumba, akiket célszerűségi okokból az előző munkakörűknek megfelelő, vagy ahhoz hasonló munkára kellett beosztani. Az 4864. év óta keletkezett igazságügyi vonatkozású helytartótanácsi iratoknak (V. kuttő) az: igazságügy minisztériumban való elhelyezése szolgáltatta a másik nyomós okot. Előrelátható volt. hogy a minisztériumi ügyintézésnek az említett iratokra előiratként, vagy más okból rendszeresen szüksége lesz, tehát azoknak zavartalan rendelkezésre bocsátásáról gondoskodni kellett. Ezt ugy vélték elérhetőnek, ha az iratokat azok lógják kezelni, akik e téren már gyakorlottak. Ezek voltak a már emiitett beosztott segédhivatali tisztviselők. A miniszterim ügyintézésében keletkező iratoknak valamely uj rendszer szerint való kezelése a kezdeti idők nehézségei mellett azért sem volt keresztülvihető, mert a minisztériumnak sem alaposan kidolgozott uj iratkezelési rendszere, sem annak alkalmazására megfelelő személyzete nem volt. Aligha lehet vitás, hogy a megszokott régihez ragaszkodó kezelőszemélyzettel egyik napról a másikra aligha lehetett volna uj rendszerű iratkezelésben kiegészítő eredményű munkát végezni. A minisztérium ilyen körülmények között bevezetett iratkezelési rendszerében az iratok előbb két nagy csoportra : 4. elnöki-, 2. általános irattárba tartozó iratokra, azután e két csoporton belül tételeknek nevezett kisebb irattári egységekre tagolódtak. Az elnöki irattár első tételbeosztása római számokkal és egyes tételeknek kisebb részekre bontása miatt a római számok mellett az abc egy-egy betűjével is jelölt következő tételekből állt: Igazgatás, Működés. Ügykezelés. Sajtóbiráskodás. Esküdtszékek. Törvényjavaslatok és tervezetek. Személyi ügyek : kinevezések, berendelések, helyettesítések.lemondások, stb. Házipénztár és az irodai alap kezelése. Dijnokok és tb. fogalmazók ügyei. Segély. Fizetéspótlék. Szabadság, betegség, eltávozás. Házasságkötések bejelentése. Bíróságok, birok és ügyvédek felügyelete. Rögtönbiráskodás. Fegyelmi ügyek. Hivatalos helyiségek íelszerelése. Kitüntetések, cimek. nemesség. IM. a bíróságok $s a kir. Ügyigazgatóság helyiség ügyei. Költségvetés. Átalányok, számadások. Fizetéselőleg. Meghívók. Ünnepélyek. Vegyes ügyek, amelyek az I-XI. tételek egyikébe sem sorolhatók. *Szászi elvtárs cikkét figyelemreméltónak tartjuk azért, mert olyan tárgyi tagolású és évtizedeken át ténylegesen is használatban volt irattári rendszert ismertet, mely mind a gyakorlati ügyintézés, mind a történeti szempontú kutatás igényeit egyaránt kielégíti. Tanulságos tapasztalatnak tartjuk ezt az uj iratkezelési rendszer kialakítását célzó munkálatok számára. ÍSzerk.) 50 I. I. á) I. b) II. II, a) III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. a) X. b) X. c) X. d) XI. XHL
