Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Bogdán István: Vízjelek és vízjelkutatás / 27–35. o.

mberlej, a íej köré kötött, a végén szabadon lebegő szalaggal, a íej lelett körrel. Olasz papir. - A lejkonstrukció könnyed, fölényes^vonalvezetése, a karakter remek ábrázolása, ha véletlenül napjaink ismert személyére hasonlitana s alkalmazási helyéről kivéve önálló rajzzá téve valahol leközölnénk, senki sem gondolna arra. hogy 550 év mélységében egy papirkészitő legény fabrikálta. - Briquet szerint mór vagy szerecsenfej, bizonyára a göndör haj miatt s tényleg az általa ismert változatok arcéle indokolttá teheti ezt a megállapítást. Azonban e rajz egyenes arcéle, a hajlekötőszalag szabad végének a lefékezett lendülettől szinte érzékelhető könnyedséggel való lobogása s a tej felé odakerekitett kör inkább arra késztet, hogy egy diszkoszvető, egy sportoló karikatúráját ismerjük tel benne. Utolsó tiguránk tárgya ismét az ember az egri káptalan 1356. április 2-án kelt kiadványán. Nagysága: 13x28 cm. 50 g/m sulyu. Merevitöhur nem látszik jól, kb. 3.5 cm-ként 1 mm átmérőjű; bordazata 1 mm-ként 0,5 mm átmérővel. Simitott papir. Yizjele a bordázatra merőleges, huzalátmérője 1,5 mm. (11. ábra.) 31 Emberi alsó lábszár. - A combcsontokat összekötő, a figurát bizarran, mégis harmonikusan lezáró iv alatt szinte már reneszánszos realizmussal, robosztusán duzzadó lábikra izmok s a lábfej körvonalának biztos és lendületes vonalvezetése remekül érzékelteti a távolodó embert S ezzel végére értünk rövid szemlénknek. Kétségtelen, hogy ez a művészet mindvégig;: ösztönös, s legfeljebb a Játékig tudatosul, de ne felejtsük el. hogy a kézművesség korában az ipar egy kicsit mindig művészet volt s elsőbbjeit épp ugy megillette a mesteri cim, mint napjaink művészi nagyságait Ez a néhány kiragadott példa természetesen nem igazolhatta a bevezetőben mondottakat, ez nem is volt célja, de az ott említett eredmények elérési lehetőségeit részben érzékeltethette. S ha a vizjelkutatás eredményét más ismeretágak is felhasználhatják, az csak a papirtörténet kutatásának eredményeit öregbiti, mert azok a vizjelhuzalt hajlító kezek a papirkészitő kezel, s ez eredmények csak neki köszönhetők. JEGYZETEK 1. Yö. Plccard. Gerhard: Die Vasserzeichentorschung als historisches Hilfswissenschatt und Diskussion zum Reterat - in 33. Deutscher Archivtag. Der Archivar. 7. Jg. 1954. Helt 4. 263-270 h. és Veiss, V/isso : Die Bedeutung der Vasserzeichenkunde tűr die Geschichtsíorschung. Archív mitteilungen. Hrsg. Wd. Staatlichen Archivverwaltung in d. Deutschen Demokratischen Republik. 5. Jg. 1955. Heít 1. pp. 18-25. 2. Az első 1282-ben. Briquet, CM.: Les tiligrancs. Dictionnaire historiques des marques du papier des leurs approbation vers 1282 jusque 1600. Tom. 1-4. Geneve, Juliién, 1907. - Intr. 10. p. 3. Szönyi I. László : 14. századbeli papirosoklevoleink vízjegyet Bp. Athéneaum. 1908. 8. p, 4. Briquet t m. 5. Ld. 1. jegyzet a. id. munkákat a Veiss jegyzeteit. 6. Szőnyi t m. 7. Országos Levéltár. Újkori gyűjtemény. Városi és kamarai iratok. A 16. század második felétől - Mohács utántól - 1894-ig terjedő iratgyűjtemény diplomáciai, hadászati, városi és kamarai igazgatási vegyes adatokat tartalmazó s ennek megfelelő eredetű anyagának 72 iratcsomója elenyésző töredéke csak e levéltár iratmennyiségének. 8. Uo. Középkori gyűjtemény - továbbiakban Dl. - 40.326.