Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Bogdán István: Vízjelek és vízjelkutatás / 27–35. o.

meretágak láncolatában s felismerjük kutatásának szükségességét, mint ahogy küllöidön már felismerték és már külön segédtudomány. Mivel a Papir és Nyomdatechnika céljául tűzte ki, hogy a papirszakma hagyományait, történeti emlékeit rendszeresen ismerteti, szükséges, hogy e kérdéssel, ha röviden is, de foglalkozzunk, mert a vizjelkutatás elsődlegesen a papirtörténet kutatásának segédeszköze. Főleg ott és akkor nyújt Jelentős segítségét, ahol és amikor közvetlen emlék, feljegyzés, irat nem maradt fenn, vagy nem is volt - 13-16. század eleje - s csak közvetve, vízjelei utján tudósít történetéről a papir. A vbzjel a papir megkülönböztető jele. Alkalmazásának kezdete Európában a -13. század végére esik. Létrejötte épp ugy lehetett a tudatos alkalmazás eredménye, mint véletlen-adta ötlet, de inkább a kettő szerencsés találkozása : a már sokféle méretű, minőségű papir jelölésének - s igy megkülönböztetésének - igénye a meritőszita Javításakor véletlenül ottmaradt, meggörbült huzal először talán bosszantó szépséghibája a papir egyenletes bordazatán. E kettő találkozása indíthatta el útjára a papírkészítés egyik «találmányát», a vízjelet, amely végig kiséri a papirt napjainkig. A vizjel elsősorban a papírkészítés kézműves korszakának, a papirmalmok működésének, a merített papírnak jellemző és szükséges velejárója. A papirgóp korszaka e velejárót ösztönösen átvette s alkalmazta továbbra is, azonban napjainkban jelentősége és alkalmazása egyre csökken, inkább csak a különleges papír (bankjegy, értékpapír) jelölésére, valamint finom papírok használatára korlátozódik. - Az eredeti vizjel lényegében sommit sem változott; alkalmazása helyén a papir rostja iiak mennyisége és igy az anyag vastagsága kisebb s a papír áttetszöbb. A vizjel íényrajza elválik a papir egyéb, vastagabb, tehát sötétebb helyétől. Azonban van egy technikai különbség a kettő között. A meritőszita bordázatára erősített vizjel már a papirrostok nenezelődésével egyidejűleg fejti ki hatását: a teljesen nedvesen merített anyag egyszerre helyezkedik el a szita bordazatán és a vízjelen, a vizjel együtt készül, együtt alakul a papírlappal. - A papirgépnél a szükséges művelet-sorrendnek megfelelően a vizjel nár a nemezréteg kialakulása után képződik. A már 8-9 % száraztartalmu nedves papirrétegbe nyomódik be a papir felső oldalán, a vizjelnyomó henger, az eguttör, szitaköpenyére felerősített különféle rajzu vizjel. A géppapír vízjele éppen ugy, mint a •bordázat*, amelyet szintén az eguttör készit, esetleges és mindig utólagos. -* E valódi vízjelektől már teljesen eltérő a papirgépeknél alkalmazott utánzott, nem valódi vizjel, amelyet vagy az utolsó nedves présen, vagy a már kész. ivalaku papíron sajtolással állitanak elő. A benyomódás helyén a papir tönöttebb. tehát áttetszöbb lesz. A vizjel valódisága megállapítható ugy, hogy a papirt 30 2-os marónátron-oldatba tesszük.-Ebben a valódi vizjel élénkül, az utánzott elmosódik. - A vizjelkutatás elsősorban természetesen a merített papir vízjeleinek gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik, a továbbiakban is ezekről lesz szó. A vizjel fajtáinak alakulása az egyszerű Jeltől - vonal, kör - a betűn, számon és figurán át ezek összetételéig halad. A betűt a név rövidítéstől a teljes névig, a számot főleg évszámok jelölésére használták. A figurák tárgya az élő és élettelen természet, az ember és használati eszközei. 3 A vizjel nem védjegy, bár már a 16. században törvények tiltják a vizjel utánzását, de ezeknek csak bizonyos területen belül lehetett érvényt szerezni, e területen kívül a jóhirü papir vízjelét, a kereslet miatt más malmok zavartalanul átvették. A vizjel cégjelzés, tulajdonképpen mesterjegy. Majdnem mindig megjelöli a malmot (vagy szűkebb készítési területét) s gyakran készítőjét. Igy és ezért általánosságban megállapítható belőlük a papir eredete: az ország s a papirmalom, ha tudjuk, hogy ezek milyen vízjelet használtak. A vlzjelkutató munkája tehát az, hogy a múltban készített, s máig lennmaradt papírok vízjeleit össsegyüjtso, majd feldolgozza, megállapítsa - közvetlenül vagy közvetve - azok eredetét, hogy a technikatörténet egyik, mégpedig alig ismert és művelt területének, a papir- és papírkészítés történetének segítségére legyen. • A vizjelkutatás gyűjtőterülete elsősorban és főleg a levéltárak iratanyaga, nemcsak azért, mert a legnagyobb tömegben itt fordul elő, hanem mert itt eredeti alakjában maradt fenn és feldolgozása a levéltári kezelés, az iratok fizikai különállása miatt könnyű, mig a könyvanyag természetszerűleg csonkítva őrzi a papirt, lényegesen kisebb mennyiségben s feltárása sokkal fáradtságosabb. 28 :.•#'