Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 2–3. szám - Jakó Zsigmond: A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben: szempontok a latin paleografia műveléséhez a Román Népköztársaságban / 14–27. o.

40 sá vált az írásos munkával való kenyérkereset. Ezekből a világiakból azonban - talán éppen a laniliariúsr intézmény gátoló hatása következtében - csak a XV. szd. második Telében kezdett kialakuini a vajdák körül bizonyos erdélyi hivatalnok-réteg. Korábban ugyanis Írástudásukat csak arra való eszköznek tekintették, hogy vele nagyúri pátronusuk kegyeit megnyerve, anyagilag megalapozhassák családjuk jövőjét, hogy ők is feudális birtokossá válhassanak. Éppen ezért a deákok nem mélyebb elméleti képzettségre, hanem praktikus irás- és jogismeretek szerzésére törekedtek. Iskolázásuk, melyet a trivium nyújtott - ha nem valamelyik városban történt - természetesen azonos volt a papi pályára készülők alapkiképzésével Ez a deák-iskolázás azonban, miután korábban is sok laikus elemet tartalmazott, a XV. szd. lolyamán rendre telítődött a humanista művelődés vulgarizálódó elemeivel. Reánkmaradt a már emiilett Szálkai László kancellár egyik iskolás jegyzetkönyve, amelyet 4490-ben a sárospataki (tehát mezővárosi) ágostonrendi iskolában Kisvárdai János baccalaureus (tehát külföldi egyetemet végzett szintén mezővárosi származású tanitó) vezetése alatt készített. A. hasonló Iskolákban tanult deákság müvelséganyagára következtethetünk abból, hogy ebben a jegyzetben asztronómia, kalendárium, latin-magyar szójegyzék, Aristotcles levele Nagy Sándorhoz, egy zenei tractatus. retorika s egyebek kőzött: Theodolus éklogái szerepelnek. Az átlagos írástudók műveltségére vonatkozóan a nótáriusok és íródeákok által saját hasznalatukra összeállított formulariumok különböző, irodalmi vonatkozású bejegyzései szolgáltatnak igen Jellemző adatokat. Klasszikus auktorokból vett idézetek, a középkori költészet leghaladóbb ágát alkotó vágáns-dalok. humanista ízlésű versek stb., stb. szakítják meg itt is, ott is a száraz jogi szövegeket, hogy iróik és olvasóik érdeklődéséről árulkodjanak nekünk. Sőt Magyi János nótárius formuláriumába olyan feljegyzés is belekerült, amely a XIV. szd-i angol parasztfelkelés óta az elé gedetlen jobbágyság ajkáö élő <Hol volt a nemes, mikor Ádám szántott...» kezdetű, és az ősi jogegyenlőséget hirdető dalra utal félreérthetetlenül. Az is nagyon jellemzőnek vehető a vidéki Írástudók képzettségére, hogy pl. 4545-ben Válla Lőrincnek a latin nyelv tanítását valósággal uj alapokra helyező grammatikája már egyszerű deákok és falusi tanítók kezén forgott. András, brassói deák. Jegyezte fel ekkor, hogy ezt ji könyvét, szótárral és költői anthológiával együtt, egy falusi iskolamesternek kölcsönözte oda. Amig a többé-kevésbé iskolázott írástudók elszaporodása következtében jobban képzett elemek is nem szorultak ki a mezővárosi, sőt falusi plébániákra, iskolákba, addig a falu és a nagybirtok tolllorgátéinak a vékonypénzű műveltsége őrizhetett meg a legtöbbet a régi egyházias kultúrából, A XV-XVI. szd. fordulóján azonban már vidéken is találhatók egyetemet végzett plébánosok, baccalaureus tanítók, akiknek olykor meglepően gazdag és korszerű könyvgyűjteményük is volt. Meggyőződésünk, hogy könyvtáraink vidéki provenienciáju legrégibb darabjának a módszeres tanulmányozása igazolni fogja azt a feltételezést, miszerint a XV. szd. végére a latin egyháznak már ezek a vidéki exponensei sem maradhattak teljesen érintetlenül az írástudók társadalmának laicizálódó, uj kultúrájától. A XV. szd4 magyar és román biblia-fordításban, valamint a magyar helyesírás módosulásában megnyilatkozó huszita hatások az első határozott jelei annak, hogy a. régi művelődés erjedése vidéken szintén megindult. A vidéki Írástudóknak a régi művelődéshez való viszonyában fokozatosan végbement változást a Dózsa-íelkelés alatti magatartásukon mérhetjük le. A keresztesek vezetői között ugyanis névszerint ismerünk egész sor deákot, tanítót és falusi plébánost. Ilyen volt mindjárt Dózsa vezértársa : Mészáros Lőrinc, illetve íródeákja és kiáltványainak a fogalmazója: Ványai Ambrus, a Krakkóban tanult baccalaureus pap, vagy Balogh deák hadnagy, aki tanitó volt és hihetőleg szintén Krakkóban szivta magába a haladó eszméket Ha ez volt a helyzet a vidéki írástudók körében, akkor még inkább számolni lehet az irás elvilágiasitó hatásával a nagyobb városokban. A Ieudális környezetüktől elkülönülő városok teremtették meg\a legkedvezőbb lehetőségeket, mind az íráskultúra elmélyítésére, mind pedig a művelődés laicizálódására. A kereskedők, sőt az iparosok számára korán gyakorlati szükség lett az írástudás ős a sokoldalú művelődés. Ezért jártak a külföldi - elsősorban a krakkói, prágai és bécsi egyetemekre, tartottak fenn iskolákat, igyekeztek a legjobban képzettek közül szert tenni papokra, tanítókra, nótáriusokra. 24