Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - A csehszlovák állami levéltárak vezetőinek országos tanácskozása / 183–189. o.
állandóan a munka legracionálisabb formáit kell keresni, - ezzel is a munka magasabb termelékenységére törekedve - és fel kell tárni a rejtett tartalékokat, amelyek a munka még elégtelen Tormáiban éa magukban az emberekben találhatók. Állandóan emelni kell a dolgozók politikai és szakmai szinvonalat, a munka idealista íelfogása helyett át kell térni a feladatok- komplex megoldására és kollekíiv végrehajtására állandóan kötelezőleg szem előtt tartva a levéltáraink feladatai összefüggésének döntő láncszemét, melyet megragadva tevékenyen és biztosan haladhatunk előre levéltárügyünknek a múlt évi májusi kormányrendelet szellemében való további fejlődésének uti^n. A tárgyalások során és különösen a vita folyamán Tőképp a publikációs tevékenység helyes megoldása kérdésének és a levéltári útmutatók feldolgozásával és kiadásával kapcsolatos kérdéseknek szenteltek figyelmet. A publikációs tevékenységről megállapították, hogy a jelenlegi, 1945. óta a mai napig folyó publikációs formák nagyjábór a levéltárak publikációs tevékenysége régebbi módjának és régebbi felfogásának folytatása. Ezzel semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy mindent, amit régebben vezettek be és bevált, el kell törölni és mindenáron meg kell változtatni. De uj tartalmat kell <adni a publikációs tevékenységnek mind tartalomban, mind formában, A régebbi kiadások (Monumenta Vaticana, Moravské zemské desky) fényűző módjáról át kell térni a célszerűbb és praktikusabb formákra és arra kell törekedni, hogy a kiadványok kevésbé legyenek költségesek és a kiadás takarékos legyen. Meggondolandó, hogy az elmúlt korban az emiitett kiadványok és a Berni feula luxuskiadására fordított költségeken még nagyobb tömegű útmutató és levéltári katalógus kiadását is lehetett volna biztosítani,. - főképp az JJJ és legújabb korból, - mint ahogyan az kívánatos és szükséges lett. volna. Ezzel seramiképpen sem akarjuk azt mondani, hogy egyenesen nem is számolunk a régebbi időből származó kiadványokkal. De meg kell gondolni, hogy itt is célszerűbb formát kell találni és hogy a teljes szöveg közlése helyett inkább megfelelő regeszták használata felé kell hajlanunk. Vitát folytattak az • Archivni Casopis» és a «Sbornik archivnich práci> c. folyóiratokról is. Megállapították, hogy az « Archivni Casopis* alapjában megtarthatná instruktiv és szervező jellegének eddigi formáját, bár egyben nagyobb mértékben irányulhatna az egyes levéltári kérdésekre, hogy a levéltár elméleti és gyakorlati ismeretek terjesztését a lehető legcélszerűbben segítse elő. A tSbornik archivnich práci»-ról megállapították, hogy nagyjából visszatükrözi -tevéitárügyünk általános állapotát, eredményeit és szinvonalat. De a jövőben jobban tekintettel kell lennie a levéltárelmélet és a levéltári gyakorlat kérdéseire, az igazgatás fejlődésének kérdésére és sokkal nagyobb mértékben kell foglalkoznia az uj- és legújabb korral, A vita. hozzászólásaiban hangsúlyozták, hogy a leltárak és katalógusok készítése során ugy kell azokat feldolgozni, hogy a kutatóval az előbbi tömören, az utóbbi elienben tudományosan kimerítő módon közölje a fond tematikai tartalmát, terjedelmét és jellegét. Ennek a célnak érdekében az egyes leltárak és katalógusok mutatóinak is megfelelő figyelmet kell fordítani, el kell látni azokat jegyzeiapparátussal és megfelelő, a fond igazgatás- és hivataltörténetével foglalkozó bevezetéssel. Az igazgatástörténet kérdésével kapcsolatban megjegyezték, hogy a régebbi törvényi szabályozások alapos ismerete és alkalmazása nélkül az igazgatástörténet nem dolgozható ki. Beszéltek továbbá a brnoi Állami Levéltárban elhelyezett kolostori íondok leltára és katalógusa feldolgozásának eddigi módjáról. Arra a véleményre jutottak, hogy a leltárak és katalógusok kidolgozásának brnoi módját nem lehet teljesen alkalmazni más levéltárakra, mert Brnoban csak a kisebb íondok feldolgozásáról volt szó. Nagyobb iondokat ezzel a módszerrel nem lehet feldolgozni. A jövőben szükséges lesz, hogy az elvtársak által a brnoi Állami Levéltárban végzetthez hasonló munkákat idejében megfelelő kritikának vessenek alá, és hogy a hiányosságok gyors megállapítása és kiküszöbölése érdekében más, hasonló esetben az «Archivni Casopis»-ban idejében, felelőséggel foglaljanak állást. Arra is rámutattak, hogy ezekben az esetekben mielőbb, kölcsönösen ki kell cserélni a tapasztalatokat és rá kell térni az egyes levéltárakban végzett levéltári munka eredményeinek kritikai értékelésére. Az a vélemény alakult ki, hogy a szükséges öszszehasonlitó anyag megszerzése után még ennek az évnek folyamán el kell érni a leltár és katalógus publikálási formáinak megfelelő szabványosítását. A tárgyalás jelentős részét a levéltári útmutató, az útmutató formái és helyes iránya kérdésének szentelték, Hangsúlyozták, hogy a levéltári útmutatónak ebben a korszakban az egyes levéltárakban lévő dokumentumanyag hozzáférhetővé és nyilvánossá tétele uralkodó formájának kell lennie. Rámutattak az útmutató jelentőségére a szovjet levéltárakban, ahol -- amint ezt a levéltári 487