Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - A csehszlovák állami levéltárak vezetőinek országos tanácskozása / 183–189. o.

den helyzetben megtalálni a íejiődés láncának különleges láncszemét, amelynek megragadásával az egész láncot megtarthatjuk és megteremthetjük az előfeltételeket a stratégiai siker elérésére,* Levéltárosaink feladatainak összefüggésében melyik e fejlődési szakasz döntő láncszeme? A rendezés munkája, arccal a fondok összeírása és leírása felé, hogy elkészüljenek az útmutatók és ugyanakkor a leltárak és a fondok katalógusainak további kidolgozása. Ebből a szempontból, tekintettel a feldolgozottság fokéra, minden levéltár fejlődésében és általában ievéltáraink állapotában négy fokozatot kell megkülönböztetni: I, a rendezés munkája a fondok összeírásával együtt, II. a fondok leírása, elmélyített összeírása iránnyal a levéltári útmutató felé, in, a leltár és a katalógus feldolgozása,--iránnyal a leltárak és a legjelentősebb fondok katalógusainak közlésére -- és ehhez megtelelő mutatók készítése (ebbe a fokozatba tartoznak "esetleg a fond okról irt tanulmányok is.) IV. dokumentumgyűjtemények készitése.a levéltári anyagból készült terjedelmesebb publikációs és kiadói munka. Azt az irányt, amely a levéltár feldolgozottságának és hozzáférhetővé tételének felsorolt négy fokozata szerint esedékes munka végrehajtása felé mutat, e szakaszban egyszersmind olyannak kell tartanunk, mely levéltáraink munkája és feladatai összefüggésében a döniő láncszemre is rámutat. Emellett azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az adott .szakaszban minden levéltársaját anyaga feldolgozottsági loka szerint, a felsorolt négy fokozat valamelyikét kell, hogy saját döntő láncszemének tartsa. Levéltáraink állapota szerint tehát az lesz az érvényes alapelv, hogy a prágai központi állami levéltár, a brnoi és opavai állami levéltár kivételével, amelyek a harmadik fokozatba sorolhatók, a többi áilami levéltár az első vagy második fokozat színvonalán áll. Ezért az állami levéltárak többségére az a szabály lesz érvényes, hogy a legközelebbi időszakban először rendezni kell a levéltári anyagot és el kell készíteni a fondok összeírását, majd ki kell dolgozni a fondok leírását és elő kell készíteni az útmutatót. A prágai központi állami levéltár, a brnoi és opavai állami levéltárak a leltárak és katalógusok készítésére és korlátozott mértékben a fondokról szóló esetleges tanulmányok kidolgozására vegyenek irányt, Ennek során e fokon ismét csak történei műnk uj és legújabb korszakából származó anyag leltározásának és katalogizálásának kell a legnagyobb figyelmet szentelni. Ami a dokumentumgyűjteményt illeti, meg kell jegyeznünk, hogy e gyűjtemények valószínűleg nem egyes levéltárak egyéni munkái lesznek, hanem egy bizonyos kérdéssel vagy egy bizonyos jelentős témával kapcsolatban néhány levéltár és gyakran valamennyi levéltár komplex munkái. A gyűjtemények megindítása azonban további részletesebb előkészítő munkát fog igényelni. A levéltárak fejlődése és feldolgozottsága négy fokozatának megállapításával befejeződik bizonyos mértékben a levéltári munka formái és fajtái koordinálására és egységesítésére való kezdeti törekvés és ez általánosan, valamennyi levéltárra vonatkozóan alkalmazható egységes formák megállapítása. A feldolgozottság négy fokának megkülönböztetése egyben segédeszköz is kell, legyen, amely az egyes levéltáVak dolgozóit hozzásegíti az addigi állapot helyes megvilágításához, a további feladatok helyes elképzeléséhez és annak eldöntéséhez, hogy feladataik sorában a döntő láncszemet hol keressék. Hangsúlyoztuk, hogy a levéltárak teljesítményeinek megítélésében Tő kritériumnak a levéltár feldolgozottságát és hozzáférhetőségét kell tartanunk. A kutató, a történettudomány szükséglete és a többi levéltárral szemben támasztott követelmény szempontjából egyaránt a levéltár feldolgozott sága és hozzáférhetősége a legfőbb kritérium. Bírálattal kell illetni azt a tényt, hogy néhány levéltári dolgozó ezt az önmagától érthető alapelvet nem tudatosította teljesen. Szélsőséges esetekben csak publikációs és kiadói tevékenységnek akarják szentelni magukat, tekintet nélkül arra, hogy adott esetben a levéltári anyag fel van-e dolgozva vagy sem. Egyszerűen folytatni akarnák a publikációs és kiadói tevékenységet a levéltári fondok rendezésének és feldolgozásának kárára. Ezzel azonban, akarva, nem akarva, levéltáraink feladatának döntő láncszemét gyengítik. Ez nemcsak helytelen, hanem veszedelmes is. Emellett ezeket a publikációs és kiadói munkákat eddig nagyobV 185