Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Balázs Péter: Csomójegyzék és repertórium készítésének szabályozása / 153–165. o.

Ugyanakkor arra is ügyelni kell. hogy a repertórium levéltári leltár és nem tudományos témafeldolgozás. Ennek megfelelően az egyes tárgyi csoportok tartalmi meghatározásainak nem szabad az anyag értékelésének magyarázgatásába átcsuszniok. Ehelyett arra kell törekedni, hogy maga e rövid leltárszerü meghatározás fogalmaztassék meg olyan módon, mely a meghatározott tárgy egészének valóban legjellegzetesebb vonását emelve ki, a szakmailag kevésbé tájékozott kezdő kutató számára helyes és az anyag egyes tartalmi részeinek arányait megfelelően érzékeltető képet ad. Ennek során azonban vigyázni kell. hogy az illető tárgyi csoport tartalmának meghatározásánál ne használjunk túlságosan általánosító, éppen a konkrét tartalmat elhomályosító - bár történetileg helyes - szakkifejezéseket. Az a) pontban közölt példánál maradva helytelen lenne az is, ha a földesúr és jobbágyok közötti vitás ügyiratokat mint «az eredeti tökefelhalmozással kapcsolatos iratok*-at, vagy a jobbágyoknak termelőeszközeiktől való megfosztására vonatkozó iratok*-at tüntetnök fel a leltárban. Ennél a tárgynak a példában közölt konkrét kifejtése minden kutató számára lényegesen többet mond. 4. A repertórium készítőjének arra kell törekednie, hogy a repertóriumból az állag tárgyi kategóriáinak felsorolása mellett az egész állag szerkezeti felépítése, a tárgyi kategóriák logikai összefüggése is felismerhető legyen. Ebből a célból a nagyobb tárgyi csoportok előtt alcímeket, a tagolásra utaló betű vagy számjelzést is lehet alkalmazni. 5. a) Lényeges annak a kérdésnek a gyakorlati eldöntése, hogy a jegyzék készítője milyen mélységig menjen le az iratanyag tárgyi kifejtésében. Általános elvi tájékoztatásként az szolgálhat, hogy a felsorolásban valamennyi tárgyi egységet fel kell tüntetni, az egyedi ügyeket azonban általában már nem. Pl. Egy raktári egységben üdvözlések és szerencsekivánatok találhatók. Ha az üdvözléseket és szerencsekivánatokat alkalmak szerint csoportosították, a repertóriumban ezt kell feltüntetni, így : Nagy Dénes házasságkötése alkalmából érkezett szerencsekivánatok. (1926. nov. 40.) Nagy Dénes főispáni kinevezése alkalmából érkezett szerencsekivánatok. (4937. dec. 42.) Újévi üdvözletek. (4926-1938-ig.) Utazások és kirándulások alkalmával küldött képeslapok. (4927-1930-ig.) Ha viszont a levelek levélírók szerint vannak csoportosítva, akkor az egyes levélírók nevét kell feltüntetni. b) Mechanikusan ismétlődő kisebb tárgyi kategóriák (pl. füzetek) felsorolásánál ésszerű rövidítéseket lehet alkalmazni. Pl. A legeltetési társulatok iratait Pest-megyében a községek betűrendjében csoportosították. Az első csomó az Ácsától Cinkotáig terjedő iratanyagot tartalmazza. Az egyes községeken belül általában 3 füzet található: alapszabály, legelőrendtartás és a társulat tagjainak névjegyzéke. A repertóriumban nem szükséges minden községnél külön-külön felsorolni az egyes füzeteket, hanem elég csak azt megmondani, hogy egyes csomók mely községek iratait tartalmazzák. Tehát : Legeltetési társulati iratok (alapszabály, legelő rendtartás, névjegyzék) Ácsa, Abony, Alberti, Alsónémedi. Apor ka. stb. 6. A repertórium készítőjének feladatát nagyban megkönnyíti, ha a kisebb tárgyi csoportok iratai egy-egy raktári egységen belül is külön vannak kezelve. (Pl. raktári egységen belül zsineggel átkötött vagy palliumokba helyezett tárgyi kategóriák találhatók.) Ha azonban a raktári egységen belül a különböző tárgyi kategóriák nincsenek megfelelően szétválasztva, a tárgyi tagolódás felderítése és kibontása nagyobb körültekintést kivan. Ilyen esetben tanácsos legalább a repertórium készítése alkalmával a raktári egységen belül kisebb tárgyi kategóriákat palliumba tenni, hogy ezáltal az anyagban való eligazodás könnyebb legyen. i r

><i