Levéltári Híradó, 6. (1956)
Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Kaminski, A.: Konferencia az osztrák rendszerű iratanyag rendezéséről és selejtezéséről / 149–151. o.
Ka m i ns k i, A.: K ONFERE NCIA AZ OSZTRÁK RENDSZERŰ IRATANYAG RENDEZÉSÉRŐL """ ÉS SELEJFEZISÉRŐL (Árcheion 4955, XXIV. köt, 333-337. 1.) -1954, íebruár 15-én Varsóban, a Régi Iratok Főlevéltárában módszertani konferencia folyt le. A konferencia az osztrák, illetve galíciai, sziléziai és lengyelországi osztrák rendszerű, vagyis mind tárgyilag. mind kronologikusan numerikus rendű iratok rendezési és selejtezési elveit vitatta meg. Különös figyelmet szenteltek mindkét kezelőirodai rendszerű azon iratoknak, amelyek elvesz tették eredeti rendjüket és kezelőirodái segédleteik is hiányzanak. Levéltáraink számos, sőt egyes levéltárak jelentős mennyiségű ilyen iratot őriznek. Ezek egyik része osztrák központi hatóságok olyan irata, amelyet a két háború közti időszakban, az 4932. X. 264 lengyel-osztrák levéltári egyezmény- alapján kaptunk meg, majd a hitlerista megszálló csapatok szállítottak el, végül pedig a háború után visszakaptunk. Másik részük a volt Galíciai és a Teschen-i Szilézia állami és önkormányzati iratai. Végül pedig idetartoznak a lengyel állami és önkormányzati közigazgatás azon iratai, amelyekben -- főleg 4948--1934. között - kronologikus numerikus rendet találunk. A lengyel levéltárak a két háború közti időben az említett iratok egyrészét rendezték. Az akkori rendezési munkák eredményeit az Árcheion a levéltárak beszámolóiban közölte, de nem irt semmit a rendezésnél alkalmazott módszerről. Az ilyen iratok rendezésérői nem beszélt régebbi levéltári irodalmunk, például K, Konarski : Uj lengyel levéltártudomány című könyve (1929.) vagy R. Przelaskowski: A mai levéltárakban végzett belső munkák programja cimü brosúrája sem (4935.). A lengyel levéltárak azonban jól tudták, hogy amikor levéltári módszereink egységesítésére és szabatossá tételére törekszünk, a X1X-XX. századbeli iratoknál ügvelnünk kell a három megszálló hatalom eltérő kezelőirodái rendszeréből származó eltérésekre. A megszálló hatalmak iratainak rendezésénél alkalmazandó levéltári módszerek kérdése még fontosabbá vált a mostani háború után, amikor a történelmi kutatások a kapitalizmus korának lengyel történelme felé fordultak és ezzel a levéltárakat idevágó anyagaik gyors hozzáférhetővé tételére késztették. Ezért jelentős az osztrák levéltárak e konferencián tárgyalt sajátosságának kérdése, hiszen erre, a dolog természeténél fogva, a legújabb kézikönyvekben : K. Konarski és A. Stebelsky müveiben sem lehettünk tekintettel. Ezeket az eltéréseket a konferencián az irattári segédletekkel nem biró iratképzők iratainak rendezésével és selejtezésével foglalkozó felszólalások világították meg. így az egykori galíciai járási főszolgabírók iratainak kérdését A.Kaminski, a két háború közti -bedzihi íöszolgabiróságát St. Pöprawska, Przemysl városáét K. Arlamowski, Rzeszów városáét T. Bieda és az osztrák központi hatóságokét K. Konarski fejtette ki. Az első beszámoló tézisei szerint, amelyek többek között a chrzanówi járási föszolgabiróság 4896-1948. évekből származó iratainak a krakkói Állami Levéltárban megkezdett rendezésén alapultak, a galíciai járási szolgabiróságok megsemmisült kronologikus-numerikus rendű iratainak rendezése ne a numerikus rend helyreállitását célozza, hanem tárgyi rend kialakításával törekedjék az iratok hozzáférhetővé tételére. Ha az ennek megfeielő uj irattári tervet szoros kapcsolatba hozzuk a hivatal struktúrájával vagy tárgyi sajátosságával e rend nem ellenkezik a provenlencia elvével. A galíciai szolgabiróságok számára készülő uj irattári terv alapuljon az e szolgabiróságok tárgyi sajátosságait meghatározó 1853. évi előírásokon, az őket kötelező 4855. évi szolgálati utasításon, továbbá a szolgabiróságnak az adott időben rendezett iratainak tartalmából merített címszavakon. Az igy összeállított irattervet azonban nem szabad felhasználni az ugyancsak számsor rendben rendezett lengyel szolgabiróságok irataihoz, A megzavart számsorrendü iratok selejtezése végleges rendezésük előtt csak egészen kivételes esetekben engedhető meg. A megzavart számsorrendü iratoknál a tárgyi rend bevezetése lehetővé teszi viszont a selejtezés a rendezéssel egyidejű végrehajtását, az uj rend alapjául szolgáló iratíerv megfelelően minősített tételei alapján. Hasonló eredményre jutott a bedzini ssolgabiróság 1948-4939-1 iratainak a stalinogrodi Vajdasági Levéltárban vészelt rendezésjröí ssoló beszámoló is. Ennek a íondnak valamennyi iratát, amelyet i9l8--4934, között számsorrendben, későbr pedig az 4982-es és -löSö-os irattervek szerint, tárgyi rendben helyesek el, as 4?56-os iratterv szerinti la^gyi rendben helyezték el és a ren-
