Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Avtokratov, V. V.: A dokumentumanyagok leltárainak bevezetései / 139–143. o.

Megjelöljük a fondképzők keletkezésének okait is, de nem részletezzük feleslegesen. Rendszerint rámutatunk az elödszervre is; pl. Tüzérségi Főosztály (4842-4863), Táborszernagy Vezérkara (4822-1862) és az őket felváltó Tüzérségi Főigazgatóság (4863-4948.). Olyan szerveknél, amelyek valamely kérdésben egy bizonyos területen rendelkeznek, megjegyezzük, hogy a fondképzö keletkezése előtt az illető területen mely szerv rendelkezett. A katonai hatóságok fondjai leltárainak bevezetései nagy helyet szentelnek a fondképzö felépítésének, megjelölik egyes részeinek hatáskörét és annak változását. Ennek oka a katonai - különösen központi - (például kerületi) de a helyi hatóságoknak is az a jellegzetessége, hogy olykor egymástól lényegesen eltérő volt a felépítésük. Ami azonban a katonai alakulatok (egységek) fondjainak leltárához szolgáló bevezetéseket illeti, ezeknél a fondképzö (gyalogsági ezred, tüzérségi brigád, stb.) felépítését nem fejtjük ki, mert az aem tért el a státus-szerintitől. A katonai egységek (alakulatok) fondjainak leltáraihoz irt bevezetők nagy helyet szentelnek a fondképzö helyváltoztatásainak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban dolgoznak ki a bevezetőkben olyan kérdéseket, amelyek a csapatok és alakulatok áthelyezésének történetével kapcsolatosak. Célszerű kimutatni békében a pontos elhelyezést, háborúban azonban csak a fondképzö hadi cselekményeinek terét és körzetét, feltéve, hogy részt vett azokban. Az persze igaz. hogy e követelmény teljesítése sokszor jelentős nehézségekkel jár, mert egyes időszakokra (XVIII. század, első világháború ideje) nem állanak rendelkezésre kimerilő adatok. Különösen nehéz megállapítani több mint kétszáz éves történetre visszatekintő csapategységek egymást követő állomáshelyeit. A katonai hatóság mint fondképzö földrajzi elhelyezését csak olyan esetben mutatjuk ki, amikor a fondképzö megnevezéséből nem állapitható meg helyesen. (Például: «a Nyugatszibériai katonai kerület vezérkara*). Nem tüntetjük fel azon központi és felső katonai szervek állomáshelyét sem, amelyek 494 8. előtt Péterváron voltak. A fentieken kivül, a katonai egységek fondjai leltárainak bevezetéseiben feltétlenül ki kell mutatnunk, hogy mely csapatok tartoztak az illető fondképzö állományába és az milyen felettes egység keretében működött. Az alárendelt katonai egységekben végbement minden változást, természetesen szintén kimutatunk. . b) A fondképzö történetének megvilágításával kapcsolatos számos nehézség ellenére, ez a kérdéskomplexum mégis könnyebben oldható meg. mint a fond történetének és teljes megmaradt részének feltárása. Sokszor, különösen a XVI1I-X1X. század elejének fondjai esetén, továbbá a személyi eredetű anyagoknál igen nehéz felderíteni eredeti állományukat. Ezért egyes szerzők csak röviden jellemzik a dokumentum anyag összetételét és tartalmát, megőrzésük kérdését pedig nem érintik. Általában ez az egész probléma leltáraink bevezetéseiben még nem oldódott meg. Itt nagy, pozitív szerepet kell játszania a levéltár komplektálásának történetére irányuló előzetes kutatásnak és az anyag alapos tudományos feldolgozásának. Magától értetődik, hogy a bevezetés szerzőinek fel kell tüntetniük ha a fond történetével kapcsolatban megbízható adatok állnak rendelkezésre. A módszertani utasítások figyelembe veszik annak a bevezetésben feltüntetendő lehetőségét, hogy a levéltár profiljának pontos meghatározása esetén tömegesen adnak át dokumentumanyagot más levéltáraknak, vagy - amint az néha előfordul -, hogy az őrzési egységek tudományos és műszaki feldolgozásánál kiderül, hogy egyes egységeket a régi hadsereg egységeinek ügyintézésében kezdtek meg és a.Vörös Hadsereg csapatainál fejeztek be. Olyan eseteket is figyelembe vesznek, amikor jelentős volumenű anyagokat egyik fond állományából a másikba helyeznek át. Kötelező feltüntetni a bevezetésben ezeket az adatokat akkor, mikor az igy áthelyezett dokumentumanyagot már széles körben felhasználták. Ezen kivül meg említhetjük az olyan eseteket, amikor a dokumentum anyag állományából jelentős, tovább már nem őrzendő rész kiválik és azt amikor a múltban tömegesen pusztultak el do444