Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Ivnyickaja, T. V.: A szovjet társadalom történetére vonatkozó dokumentumok feltárásának és kiadásra való előkészítésének kérdéseihez / 127–136. o.

Az archeográíus amikor minden egyes feltárt dokumentumot történeti és kritikai szempontból értékel, meghatározza azok jellegét is: vajon a dokumentum kezdeményező vagy végrehajtási jellegü-e, s megállapítja továbbá, hogy a dokumentum szorul-e más dokumentumok által való megerősítésre. Az archeográíus a dokumentum tartalmát meghatározva gyakran meggyőződik arról hogy ujabb dokumentációs anyagra lesz szükség, amely nem volt az első feltárás tárgya. így tisztázódik, hogy szükséges-e korábban fel nem használt fondokban és ujságforrásokban további dokumentumokat is feltárni. Hogy *gy a történelmi folyamatot a rá jellemző sajátosságokkal együtt rekonstruálhassuk e helyen kell foglalkoznunk olyan dokumentumok kiválasztásával, amelyek feltárják a történelmi események sajátosságát. Ha ezt a feltételt teljesiti az archeográíus, helyesen, ugy amint azok a valóságban voltak adja vissza a dokumentumkiadványban a történelmi folyamatot, a történelmi jelenségeket és eseményeket, s elkerüli a történelmi események lényegének elsekélyesedését, A szerkesztők igy, amikor előkészítették a Szovjetunió munkásságának először, 4948-ban, a német agresszorokkal, majd az amerikai, angol, francia, fehér finn, japán és egyéb külföldi intervenciósokkal, valamint a belső ellenforradalmárokkal a háborús intervenciók korszakában és a polgárháborúk idején folytatott harcára vonatkozó dokumentációs kiadványokat mind az ezen témák kimerítő megvilágításához szükséges közös,, mind az egyes konkrét témákra jellemző jellegzetes vonásokat kimutatták. A két fenti téma megvilágításánál közös cél az. hogy leleplezzük az intervenció céljait, feltárjuk a dolgozók helyzetét a megszállás idején (az ideiglenesen megszállott vidékeken), továbbá a népnek az intervenciósok ellen a kommunista párt vezetésével vivott harcát A szovjet nép harcát konkrét módon be keli mutatni különböző szakaszaiban: abban a pillanatban, amikor fegyveresen visszaveri a felvonuló ellenforradalmi erőket, abban a korszakban amikor az intervenciósok megszállják hazánk egyes vidékeit és be kell mutatni a felszabadulás és a szovjet hatalom megszilárdulása idején. Emellett a munkásosztály különböző vidékeken vivott harcára jellemző, hogy eltérő vonásai is vannak, olyan vonásai, amelyek csupán arra a területre jellemzőek^ ahol ez a harc kibontakozott így például, amikor a bjelorussz népnek a német területrablók ellen vivott harcát vizsgáljuk, ak kor a közös formákon kívül, a következő jellegzetes vonásokat találjuk : Bjelorusszia szabad te rületén a fronton működő pártbizottságok tevékenysége, tiltakozó gyűlések a német intervenciósok ama kísérletei ellen, hogy elszakítsák a Szovjet Köztársaságtól Bjelorusszia szabad részeit. Szibéria népeinek az intervenciósok egyesült erői és a belső ellenforradalmárok ellen vivott harcára legjellemzőbb az egész nép által vivott partizán-háború, amelynek eredményeképpen Szibériában belső frontok keletkeztek,, melyek lekötötték Kolcsák és az intervenciósok haderőit. A Kolcsák hadsereg hátában folytatott partizán tevékenység eredményeképpen nagy területeken helyreállították a szovjet hatalmat, a partizán egységek pedig a Vörös Hadsereg reguláris csapataivá alakultak. Uy módon a történelmi jelenségek és események jellegzetes tulajdonságaira vonatkozó dokumentumok megválasztása hozzájárul a téma teljes megvilágításához. A szovjet társadalom történelmére vonatkozó dokumentumkiadványok tanulmányozása a dokumentumok feltárása és megválasztási módszereinek szempontjából azt mutatja, hogy a dokumentumok feltárásánál a szerkesztők olyan forrásokra támaszkodtak, amelyek feltárták a szovjet társadalom íejlődésének törvényszerűségeit, a párt vezető szerepét a dolgozó tömegek forradalmi tevékenységének megszervezése érdekében, A kiadványok szerkesztői szükségszerint felhasználták a kiadványokhoz az ellenséges táborból eredő dokumentumokat is. Általában a dokumentumok kimerítő feltárásának követelményét azzal érték el, hogy helyesen határozták meg a források körét és azokat gondosan tanulmányozták. A leltárt dokumentumok következetes, tudományos, kritikai értékelése hozzájárult olyan dokumentumok kiválasztásához, amelyek az eseményeket fejlődésükben jellegzetes tulajdonságaikkal jellemzik. A dokumentumok feltárásának és megválasztásának gyakorlati módszerei, amelyeket a szovjet társadalom történetét megvilágító számos dokumentum kiadványban alkalmazunk, hozzájárul a szovjet nép hősi történelmének hűséges előadásához. 435