Levéltári Híradó, 6. (1956)

Levéltári Híradó, 6. (1956) 1. szám - Román János: A Tiszavidéki Református Egyházkerület Sárospataki Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára / 113–118. o.

radt fenn a levéltárról. Ezekből kitűnik, hogy a szeniorok változásával évről évre számba vették az anyagot, eleinte a rektor egy-két professzorral, vagy (esküdt diákkai később a szenior a kontráskribával) esküdtekkel. Szombathy János professzor feljegyzése szerint az évenkénti számbavétel és általadás a XVIII. század végéig szokásban volt, sőt ugyancsak ő említi, hogy 1844-től ezt a szokást felújították. Ebben az időben tehát volt az anyagnak, bár évről évre változó, felelős gazdája, akit ugyan nem is neveztek levéltárosnak, s annak feladatkörét sok más elfoglaltsága miatt nem láthatta el, mégis a gyakori számbavétel megóvta az anyagot az elkallódástól. Fentiekből következik néhány olyan tény, melyet az iratanyag áttekintése is igazol. Ilyen ke zelés mellett lényegében évről évre vált az iratanyag levéltárivá, azaz az uj jegyzék elkészítésekor vagy kiegészítésekor végrehajtották a selejtezést is. Ez pedig nyilvánvalóan nem történhetett a történeti forrásérték, csupán a hivatali érdek figyelembevételével. A szenior lévén a kollégium gazdasági ügyeinek intézője, számára elsősorban a valamilyen formában jogbiztositó jellegű iratok voltak megőrzendők. Ennek a szempontnak érvényesülése az anyagra pillantva a XVIII. század végéig szembetűnő. (Raktári helye valószínűleg a szenior hivatalos helyisége.) Az anyagot a legkézenfekvőbb tárgyi csoportokra osztották: kötelezvények, végrendeletek, szerződések sib. Minden tárgyi csoport egy íasciculusba került darabonkénti számozással, melyhez a gyarapodást folytatólag hozzáírták. A raktári rendet feltűntető catalogus sive elenchus mellé az anyag gyarapodásával a használhatóság érdekében betűrendes mutatót is készítettek. Az 4756, évi catalogus például 45 fasciculusban mintegy 400 iratot sorol fel. Egyetlen fasciculusban, litterae variae néven szerénykednek a nem gazdasági ügyekre vonatkozó iratok. A könyv alakú iratanyag pedig egyik jegyzékben sem szerepel, számunkra pedig mennyiségileg is és forrásérték szempontjából is ennek megmaradt része nagyon becses. Az alább ismertetendő Zsoldos-féle sorozatban kollégiumi eredetüként nyilvántartott, ebből az időből származó iratanyagnak csak egy kisebb része a fenti módon kezelt, s nyilvántartott kollégiumi levéltár. Nagyobb része nem került bele a lajstromba, illetve azokat sokkal később magánosoktól, különféle egyházi tisztségeket viselő világiak családi levéltáraiból szedték össze. Több esetről tudunk, amikor azt az illetők vég rendeletileg is meghagyják, más esetben családi irataiktól külön kezelik, s hivataloskodásuk leteltével utóduknak adják át. A különálló kollégiumi ievéltár 4850 tájától 4890-ig, történetének e harmadik szakaszában levéltári és irattári részre szakad, s a kettőt a negyven-esztendő alatt egymástól teljesen függetlenül kezelik. Míg az előző korszakban szinte évről évre vált a termelt iratanyag egy része levéltárivá, ebben a korszakban a régi iratanyag, a levéltár leszakad, anélkül, hogy intézménnyé válhatott volna, az uj anyagot pedig a levéltárivá érés szokásos idején tul is irattérilag kezelték. A korszak végéről származó feljegyzések szerint a régi anyag a

t könyvtár egyik helyiségében volt elhelyezve. Innen vesz! át rendezésre Zsoldos Benő tanár 4890-ben. A rendező munka megkezdését sürgető indokok között szerepel az is. hogy e becses dokumeníumanyag továbbra már hozzáíérheíeüenüi és használhatatlanul nem heverhet a kollégium szégyenére. Az 4850 tájától keletkezett iratanyag a hivatalok kezén maradt, onnan gyűjtötte össze Zsoldos Benő rendezésre. A negyven esztendő alatt felgyűlt, bizonyos mértékig már mai ér-telemben vett irattári rendben kezelt anyagot a hivatalok nem tudták tovább tárolni, s rendesen karban tartani. ez volt a rendezést sürgető másik mozzanat. Az 4850 tájától kialakult fent jellemzett helyzet bizonyos, a kollégium szervezeti életében végbement változások köve-kezménye. A szenior régi hivatali szerepe megszűnt, veié együtt az ifjúságból kikerült conlraseriblké, és esküdt diákoké is, a hivatali élet differenciálódott, az ifjúsági önkormányzatra épült régi, egyszerű, sok tekintetben avult ügyintézés helyére modernebb, tanárok által vezetett hivatali apparátus lépett. b) AZ 4890 évvei kezdett rendezés folyamán egybeolvasztott levéltári anyag másik, láthatólag nagyobbik fele a volt Tsszáninneni Egyházkerület ügyintézése során keletkezett, A kerület jóval fiatalabb a kollégiumnál, aiszen köztudomású, hogy ez a terület, csupán a bodrogkerészturl konvent után szervezkedett superintendentiává. így a sz YQÍÍ egyházliorüleii anyag csak az 4735. évvel keídociik. A korábbi időből csak szórványosan akácnak a terület egészének egyházi ügyeit tartalmazó -raiok. í 444