Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Iványi Emma: Az osztrák levéltárügy fejlődésének néhány kérdése 1945 után / 62–67. o.
álló ( jradálomban áz éj levéltári hivatal tevékenységére kevés adat van; különféle hatóságoknál és minisztériumoknál képviseli a levéltári érdekek védelmét (pi.: eljár az igaziágügyminisztériUmban, hogy a tartományi levéltárak bejiyüjihessenek bizonyos bírósági anyagot, s hogy k hivatali irodákra vonatkozó új rendelkezésben a levéltárak igényeit is kifejezésre juttassák stb.)» Ausztria fejődése arra mutat, hogy -az egységes fondot egyelőig inkább csak tartományonJcéni leheinö létrehozni. A tartományi székhelyeken lévő levéltárak (Landesárchivok és land^ár^g^rungsárchlvok) egysége^ tartományi irányítás alatt állnak, s a tartományi központtól függő leyéf&rak áí tartomány területén lévő városi, mezővárosi, községi, magán- és egyházi (alapítványi) levéltárak feleit felügyeletet gyakorolnak. A tartományi levéltárak feladata, hogy gondoskodjanak ezeknek a levéltáraknak biztonságáról, rendezéséről, leltározásáról, anyaguk értékes részének; {eíényképez^jóséröl r^gesztázásáróL Legtöbb esetben á rendezés és leltározás munkája is a tartományi levéltárakra hárul, mert á magánosoknak csak ritkán ván módjuk levéltáros tartására. jgsénia helyzeten vándorlevéltáros beállításává! is próbálnak segíteni. A tartományi levéltárosok elégedetlenek a fennálló törvényekkel és rendelkezésekkel, s azt kívánják, hogy a törvény pontosan és világosan fogalmazza meg á tartományi levéltár felügyeleti Jogát minden, a tartományban található levéltár és irattár felett, s adjon módot árra, hogy a veszélyben lévő állagokat kényszer útján is be lehessen gyűjteni. Az 4953-i levéltáros napon felmerült a községi levéltárak kérdése, főleg /stájerországi tapasztálatok álapján. Az utolsó száz év anyaga, á háború alatti kíméletlen selejtezések folytán, igen hiányos. Az államnak á törvényhozás útján keSlen-g segítséget nyújtania a községi anyag védelmében. A, siíyer tartományi levéltár iSö^-ben műemlékké nyilvánítót^ & stájerországi közéegefc birtokában lévő tévéitári anyagot. Az íratok gondozása a község hivatalnokaira hárul (selejtezés, rendezés, leltározás, segédletek készítése). Felmerült a községi iratkezelés egységesítésének térve is. £ tartományi levéltár nem tartja feladatának, hogy a községi anyagot begyűjtse - <|rre helye sincs, azonkívül elvenné a lakosság kedvét az anyaggyűjtéstői -. csupán ellenőriz, segítséget nyújt az iratok kezelésében, útmutatást ad raintá-iraitárak felállítására. &zt á munkát nem mindig tudományod munkaerők végzik,, izekre inkább az a feladat hárul, hogy a községi levéltárak forrásértékét tudatosítsák a , hivatásos kutatókban és a helytörténet iránt érdeklődő laikusokban; utóbbiak számáig olykor tanfolyamot is rendeznek, hogy beavassák áket a levéltári anyag felhasználásának módjába. A községi levéltárak gondozása ugyan az önállóságukra erősen ügyelő tartományi levéltárák feladata, de ezen a téren is kapnák segítséget a bécsi főigazgatóságtói. Az Osztrák Állami Levéltárak vezetősége elhatározta, hogy a levéttárigazgaíók konferenciáján foglalkozik a községi levéltárak kérdésével is. Csaknem valamennyi konferencián felvetődött az osztrák levéltárosok, elsősorban & tudományos képesítésű levéltárosok egységes képzésének gondolata, itt különösen a bécsi központi levéltárak dolgozói igyekeznek keresztülvinni azt az álláspontjukat, hogy á. bécsi és vidéki levéltáros utánpótlást egyaránt az ínsütut ÍQr Östgrrelenisíjhe Geschichtsíorachung tanfolyamán képezzék (az eddiginél fokozottabban ügyeive a modern nyelvek tanítására). A szövetségi kancelláriai hivatal útján felléptek annak érdekében, hogy az institut elvégzését valamennyi tartományi kormány is megkövetelje, az egyházi levéltárak pedig legalább világi alkalmazottaikat szorítsák rá erre. Állandóan követelik az institut ösztöndíjas helyeinek szaporítását és az ösztöndíjak felemelését, valamint azt is, hogy az lnsütutbán • eltöltött éveket számítsák be a szolgálati évekbe> igen érdekes az egyik bécsi levéltáros meghatározása arra vonatkozólag, hogyan él az Institut az osztrák levéltárosok tudatában* Ha egy osztrák levéltárosi foglalkozása felől kérdeznek, azt feleli: !ch bin Archivar. S ha megkérdezik, hogy ezenkívül még mi, azt feleli: Ich bin insütuller. Bz a szemlélet a levéltári munkák jellegéi is meghatározza. Sorra véve az osztrák levéltárakban -Í945 után végzett munkákat, első helyen kell megemlítenünk á bécsi és vidéki levéltárakat egyaránt érintő visszaköltöztetési és helyreállítási munkát, A háború alatt a legértékesebbnek tartott anyagot Bécsből és a tartományi székhélyáterí! falura löltözteilék. Eközben sok értékes állag elpusztult (köztük, elég sok magyar vonatkozású anyag) s csaknem valamennyi megrongálódott és rendje felbomlott. A visszaköltözíeiés és rendezés több évi kemény munkába került, anélkül, hogy általában befejezettnek lehetne tekinteni. Az iratresíaurálas, amire pedig a háború után Ausztriában is nagy szükség lett volna, csak az utóbbi években íelíődött ki. A konferenciákon sok szó eseit restaurátorok képzésének szükségességérői, tanműhelyek felállításának tervéről. A restaurálást külföldön tanulták, elsősorban Róma 64
