Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Bélay Vilmos: India levéltárügye / 382–385. o.

A Bizottságnak az a törek'ése, hogy a volt uralkodók (radzsák), személyes levéltár s a kutatók rendelkezésére álljon, még nem igen jutott tul a tárgyalások stádiumán. Abból a célból, hogy a magánlevéltárakat megmentsék és a tudományos kutatás számára elérhetővé tegyék, 4946-tól kezdődően a Levéltári Bizottság kezdeményezésére és agitálására ^gész sor Területi Levéltári Ellenőrző Bizottság (íRegional Records Survey Committee*) jött létre. Eze* természetesen nem mind fejtének jó munkát ki és így egészen különböző eredményeket értek el. Az egyes államokban és tartományokban ÍÉtats et provinceá) ezenkívül más Jellegű szervezetek is létesültek, így például Bombayban a «Történeti Levéltárak és Régi Emlékek Tanácsa Board for Historical Reco.rd and Ancient Monuments*) amely azt a feladatot vállalta, hogy az egyes levéltárak tudományos kutatómunkáját koordinálja, de - mint neve is jelzi - nemcsak levéltári, hanem a múzeumi, vagy archeológiai jellegű anyaggal is foglalkozik. Hyderabadban a levéltárak felügyeletét egy főleg egyetemi tanárokból álló szerv, a tTerüleü Levéltári Felügyeleti Bizottság *-Régiónál Recorda Survey Committeet látja el, amely a magánosok birtokában lévő levéltári anyaggal is törődik. Ezek és a többi államban és tartományban működő hasonló szervek igyekeznek a magánosok birtokában lévő értékes történeti iratok megőrzésének jobb feltételeit biztosítani és rávenni a tulajdonosokat, hogy irataikat ajándékozzák oda a levéltárnak, vagy legalább is engedjék lefényképezni azokat. Ilyen bizottságok működnek többek közt Allahabadban, Lucknowban, Agrában, Bena,reáben. Egyikük-másikuk az ülelő területen használatos nemzetiségi nyelvek szerint még tovább tagolódik albizottságokra. A Bizottság 4947 óta igyekszik nyilvántartásba venni az egész köztársaság levéltári anyagát és történeti értékű kéziratait. A munka, óriási méretei miatt, a megkezdés után abbamaradt, de uj módszerrel megint elkezdték, egyelőre csak Delhiben és P unj abban. Szt kísérletnek tekintik, amely ha három év tapasztalatai alapján beválik, megint kiterjesztik a nyilvántartásba vétel munkáját a többi területre is. Régen felismerte már a'Bizottság azt, hogy a levéltárak felügyeletét egységesíteni kellene. Eddig azonban, részben a hagyományokhoz való ragaszkoüás, részben az egyes kormányok függetlenségi érzékenysége meghiúsította a központosított levéltári hálózat kiépítését. Néhány esztendővel ezelőtt a Bizottság kérdőíveket küldött ki a kormányokhoz ebben a kérdésben. Többségük nem k'vánta egységes központi levéltári felügyeleti szerv megteremtését. A kérdést azután ismét megvizsgálták 4948 decemberében. Ekkor elhatározták, hogy egy össz-ihdiai levéltári tanácsot létesítenek, amelynek feladata lesz uj levéltárak alapítása, a levéltári szabályzatok kidolgozása, a levéltárak személyzetének és igazgatásának irányítása, és munkájuk általános felügyelete. Jelenleg még csak a kormányokkal való tárgyalásnál tartanak. A levéltárak szervezete tehát, mint látjuk, főleg abban különbözik a miénktol és a baráti népi demokratikus államokétól, hogy Indiában ma még hiányzik a levéltárak munkájának központi, egységes elveken felépülő irányítása. Szert olyan tarkaság és egyenlőtlenség jellemzi azok mun kaját, mint amilyen 4950 előtt a mi levéltáraink munkáját is jellemezte. Ma lényegében még mindig az egyes indiai államok és tartományok kormányai döntenek a levéltárak legfontosabb kérdéseiben, a Levéltári Bizottságnak csak tanácsadó és informáló jelentősége van. Ilyen szervezeti viszonyok mellett természetesen nehéz lenne az egyes levéltári munkákat általános indiai viszonylatban tárgyalni. Nézzük meg azonban a legnagyobb indiai levéltár, a Delhiben lévő Nemzeti Levéltár munkáját. Egyik legnagyobb problémája ennek a levéltárnak a működő közigazgatási hatóságokkal való együttműködés kérdése. 4947-ben a levéltár vezetősége kérdőívben adatokat kért a hatóságoktól történetükre, szervezetükre és iratanyaguk állapotára vonatkozólag. A válaszok nem voltak kielégitőek. 4954-ben megismételték a kérdést és ekkor elhatározták, hogy a minisztériumok képviselőivel közös ankéton beszélik meg az irafanyag megőrzése módszereinek kérdését és a Nemzeti Levéltár tájékoztatást készít számukra a közigazgatási iratanyag megőrzésének problémáiról. A Nemzeti Levéltár jelenleg a mai közigazgatás iralíajíáit tanulmányozza abból a célból, hogy a selejtezés kérdésében tanácsot tudjon nekik adni Másik nagy probléma a tárolási hely elégtelensége. 4954-ben elhatározta ugyan a parlamenti bizottság, az oktatási és pénzügyminiszter a delhi Nemzeti Levéltár számára uj épületek építését, de pénzügyi nehézségek miatt megelégedtek azzal, hogy egy uj szárnyat építenek hozzá. 384