Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Anaskin I. D.–Bélay Vilmos: Levéltári dolgozók tapasztalatcsere értekezlete / 314–317. o.
A harmadik fejezet arról számol be. milyen az iratok levéltári jellege s ezen belül ismerteti az iratok csoportjainak cimét, azt, hogy milyen területekre vonatkoznak az egyes -csomók, milyen az iraisorozatok egymáshoz való kapcsolata, milyen állapotban őriztettek meg, milyen seleJ* tezésen estek át, milyen a pusztulás mértéke, mik a konzerválás körülményei, áltálában tehát mindazokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a levéltáros^ munka és az iratvédelem Jövőbeli feladataival vannak összefüggésben. Majd egy másik fejezet ismerteti a hivatalszervezet struktúráját, mostmár nem szövegben részletezett leírás formájában, hanem táblázatszerűén. Végül az utolsó fejezet részletesen felsorolja az iratokat, csomónkint, ideális rend szerinti raktári számuk sorrendjében, ugy, ahogyan a mi leiróleKárunk tervezett megoldása azt kívánatosnak tártja. .. ' A Jankowska által összeálUtott leltár után kiadott levéltári leltárak szerkezetét és felépítéséi nem Ismerjük, de összevetve a Konarski által közölt útmutatásokkal, ugy véljük, hogy a könyvleltár prototípusával állunk szemben. Éppen emiatt a fanulságokat is célszerű volna leszűrni. A , tanulságok megállapításánál feltételezhető, hogy a nálunk most kialakulóban lévő leltározási megoldások számára hasznosnak mutatkozik a lengyel leltározás elveinek fenti ismertetése. A mj ál- * láspontunk, ami természetesén vitát válthat ki az, hogy a lengyel leltározásnak fenti formája eddig tálán a legnagyobb áttekintést nyújtotta a leltárakról, mert egyesíti az ismertető leltárak és a leirójegyzékek kettősségét s egyetlen kiadványba süriti mindazt a mondanivalót, amely egy-egy állag ismertetésénél a kutatót és levéltárost egyaránt érdekli. De hozzá kell tennünk, hogy a mi gyakorlatunkban a most előttünk álló csomójegyzékelési feladatok helyes megoldása még tovább vezetne á leltározás fenti formájánál. A leiróleltár ugyanis, ha követjük a helyes módszert, kiegészíthető volna mindazokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, melyeket Jankowska leltára elénk tárt, vagyis egyes fejezetekben tagolni lehetne a hivatal történetét, az iratok sorsának változását, s ezek között azt is, hogyan változott az egyes fondok kezelése, milyen szétválasztások következtek be, vagy miként egyesitettek egyes állagokat} hogyan bomlottak szét hivatali intézmények a különböző korokban, pl.: hogyan lett a feudáliskori tanácsülésekből közgyűlés és tanácsülés külön hivatali szervezete, hogyan válott ei a polgármesteri irattár a főbírói irattártól stb. Bz volna a bevezetés, több alcímre bontva. Az iratok leiró részénél pedig nagyon tanulságos az, hogy a Jankó ws ka-lé le leltár az egyes csomóknál, vagy köteteknél utal az irodalmi felhasználásra, ami szerintünk igen hasznos volna, bármennyire is nehéz feladat. Szerintünk egyelőre ott kellene a határvonalat megvonnunk, hogy a mi leirójegyzékeinknél módot kellene adni, a jegyrék oszlopos elkészítésének a technikája által arra, hogy feltüntessük az egyes kötelék oldalterjedelmét, publikálását. Az iratoknál ugyanezt egyelőre még nem szükséges megoldanunk, mert az egyeS csomókban amugyis szereplő számok már önmagukban utálnak a csomók iratainak hozzávetőleges terjedelmére, araikor megmondják, hány számot tartalmaz egyegy csomód Az már a kővetkező feladat volna, hogy mindenre kiterjedő mennyiségi adatbontást hajtsunk végre. Az sem volna helytelen, ha az egyes köteteknél külön megjelölnénk, ha máS címet viselnek, de tartalmilag és hivatalszervezetileg az előbbi kötetekkei összetartoznak. Bz a levéltáron belüli munkát könnyítené meg a jövő távlatában. Összefoglalva : Jankowska leltára jó tulajdonságokat képvisel a mi számunkra is, de egy lépéssel tálán tovább mehetnénk, amikor a leiró rész adatait kiegészítenénk, a kötetek vagy csomók adatainak feltüntetésével. A kiegészítések egyformán kiterjedhetnének mind címadatokra, mind mennyiségi és iratminőségi tényezőkre, pl. restaurálandó, filmezendő, stb. flzzel a módszerrel továbbfejlesztenénk az ismertető leltárakat s valóban teljes áttekintést nyújtanánk az őrzési egységekről, amelyeket a témafeltárások kartonjai által egy további szakaszban bontanánk fel az iratokról készítendő leltárak formájára. Anaskin I. D.: tiyÍHi?l-P. ü .k G .9? ÓK . TAPA6ZTAl,A . TCSERE ÉMSfcEZUTS risztorieseszkü Á^hh^^ 4953 végén az Ukrán Szovjelköztársaság Levéltári Igazgatósága Kievben. Harkovban és Lvovban csoportértekezleteket tartott a Köztársaság központi és területi állami levéltárainak vezető és tudományos munkatársai számára, a munka tapasztalatainak kicserélése végett. E megbeszélés 344
