Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Varga Endre: Csehszlovákia levéltárügye / 3–38. o.
egyenkénti átvajqgatás során mi íartandé meg s mi nem. további utasításokat nem tartalmaz, ez a selejtezést vé£>s<& levéltáros Ítéletére ván hagyva, (Az írat sorsának eldöntése a selejtezésnél, mini mindjárt látni fogjuk, pás esetben is a levéltáros szabad mérlegeiésöre van bízva.) Az ügykörjegyzékek tehát tulajdonképpen az őrzési időt, illetőleg fordítva, a selejtezés alá vonás időpontlát határozzák meg s nem azt, hogy az anyagból mi tartandó meg vagy mi selejtezhető ki. A selejtezési szabályzatok kibocsátása után az 1953, évben az állam egész területén nagyarányú selejtezési munka indult, mely az 1954. évben is tovább folyt. Ennek soráa elsősorban a kormányrendeletben megjelölt időpontok (1944, illetőleg 1945Í előtti anyag selejtezését kellett elvégezni, melyre <r mint ügyviteli szempontból érdektelennek minősített anyagra'- vonatkozólag semmiféle előírást nem adtak ki. A különféle hivataloknál stb. felgyűlt felszabadulás előtti anyagot tehát a levéltárosok, akikre a selejtezés feladata hárult, az irattárakban teljesen a saját belátásuk s a levéltári szempontok szerint válogatták át. Az általuk tudományos (történeti stb.), népgazdasági stb. szempontból értékesnek talált, kiválogatott anyagot a levéltárak átvették (a munka ugyanis már általában be van fejezve, a begyűjtés általános határa kb. az 1945.év). * E siettetett, tömeges munkánál a kiselejtezett iratokra vonatkozó segédkönyvi bejegyzések szokásos kipecséteiésére sem volt mód, csali a megtartott iratokról készüli Jegyzék irattári jelzetek (nem iktatószámok) szerint, az anyag átadásához, illetőleg átvételéhez. A kormányrendeletben megjelölt időpontok utáni anyag selejtezése, mely a rentiek szarint már nem ilyen rövid úton, hanem csak a selejtezési szabályzatok szerint eszközölhető, az irattárosok közreműködésével történik. Először ezek nézik át az anyagot s az ügykörjegyzékekben megadott idő alapján selejtezés alá kerülő iratokai kiemelve, azokat a fenti *A». <s * és «¥» kategóriák szerint szétválogatják. (Az iratoknak az ügykörjegyzékek címszavai alapján való ki- és szétválogatása a régibb irattárolási rendszerű anyagoknál nehézkesebb, a decimális rendszerűnél könnyebb, & selejtezési szabályzatok címszavai ugyanis a decimális iratrendszerek címszavaival össse vannak hangolva.) Az anyag szétválogatása után a helyszínre kiszálló levéltárosok az «A* kategóriájú iratokat minden további nélkül átveszik s az «S» minősítésfleket röviden, futólag, a «V» minősííésűeket gondosan, egyenkint átnézve, az átveendő iratokat azok közül is kiválogatják! E munka a szokott formaságokkal történik: a megtartott vagy a kiselejtezett iratokat (amelyik kevesebb) az irafíárosok az tktatóköriyvben kipeeséteiík, a megtartott iratokról (jelzetek, illetőleg decimális csoportszámok szerint) jegyzéket készítenek s az átadásról, illetőleg átvételről jegyzőkönyvet vesznek fej* melyben le van írva az anyag állapota, mennyisége stb. (Az utóbbi csali a csomók és kötetek szá-inában megadva.) - A beszállított anyagot a levéltárban a szükség szerint rendezik, s a legfontosabb állagoknál a mutatók bejegyzéseit is - az ikiatókönyvekhez hasonló módon - kipecsételik. k csehszlovák gyakorlatban tehát az irattárosoknak a selejtezésben csak a fenti, inkább előkészítő szerep jut (ez az illetékes levéltárnak, illetőleg a belügyminisztérium kerületi szerveinek tett előzetes bejelentés mellett, évente, folyamatosan történik), a selejtezés érdemi része azonban tulajdonképpen a levéltárosok dolga. A minisztériumok és más központi hatóságok anyagának selejtezése a központi levéltárak-, az alsóbblokú hatóságok anyagának selejtezésé a kerületi levéltárak munkakörébe van utalva (az utóbbiakra nézve ez a belügyminisztérium kerületi szerveinek irányítása mellett történik.) A selejtezés ugyanis az egész államapparátus mindentéle (nem katonai) szervére vonatkozólag a belügyminisztérium felügyelete alatt áll. mely ezt a feladatot az alája rendelt állami levéltári hálózattal végezteti el. A selejtezés ellenőrzése (mint láttuk, ez a gyakorlat ban több, mint ellenőrzés) elvileg a levéltár vezetőjének jogköréhez tartozik, aki ezt a levéltár megbízható tudományos dolgozójára (dolgozóira) átruházhatja. Sőt az állami levéltárak vezetői az alattuk álló városi vagy Járási levéltárak egyes kádereit is ki szokták jelölni erre a célra, a selejtezés ellenőrzésébe tehát az alsóbb levéltári hálózat is be van kapcsolva. (Az igazgatóság a levéltárak útián elvileg az üzemek selejtezését is ellenőrizheti, ezek megmaradt anyaga azonban az I. fejezetben előadottak szerint a helyén marad ) Az elmondottak szerint a levéltárak az irattáraktól csak átseíejtezett anyagot vesznek át A selejtezettség mint kritérium az állami levéltári fond anyagának meghatározásánál is szerepe^ (lásd az L fejezetben a fond létrehozásáról elmondottakat). Selejtezeüen anyag átvételére csak ritka, kivételes esetekben kerül sor. Sem az ilyen, újabban esetleg mégis Átvett, sem a levéltár régibb állományához tartozó selejtezeüen anyagokban jelenleg belső, levéltári selejtezés számbavehető mértékben nem folyik, a beszállított selejtezett anyag másodszori, levéltári átselejtezésére sem gondolnak, mindehhez munkaerő sem áll rendelkezésükre. Éppen ezért a levéltári igazgatóság a minisztériumi 23
