Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Nazin I. Sz.: A Moszkvai Állami Történeti Levéltári Intézet munkáinak V. kötete / 219–224. o.

A források gondos tanulmányozása alapján a szerző rekonstruálja az 4842, évi szmoíjenszki ostrommal kapcsolatos események valóságos menetét, rámutat az orosz hadsereg Hősiességére, és az orosz hadművészetnek Napóleon sztratégiájá és taktikája feletti magasabbrendüségére. Hanem a szerző, bár lelkesedik á hadsereg dokumentumokban leirt diszlokációjánafc és mozdulatainak elemzéséért, mégsem nyújtja ennek az anyagnak általános forráskritika ját, noha ilyen jellegű munkáknál ez kőtelező lenne,. A gyűjtemény egy másik cikkcsoportja módszertani kérdésekkel foglalkozik. K.G. Mityajev cikke : lAz ügyintézés és a levéltárakf rendkívül aktuális kérdést érint, amelynek igen nagy jelentősége van a Szovjetunió állami levéltári fondjá kiegészítése szempontjából. Itt árról van szó, hogy az' állami levéltárak követelményeinek megfelelően, ahová a dokumentumok majd be fognák kerülni örökös megőrzésre, intézkedéseket kell foganatosítanunk azoknak a sza bálytalanságoknák a felszámolására, melyek a folyó ügyvitelben a dokumentum anyag feldolgozása terén még mindig előfordulnakA cikk szerzője helyesen bizonygatja, hogy ha elhagyják azokat a Jelenleg szokásos végzett ismétlő, vagy kiegészítő Jellegű ügyiratfeldolgozásokat, amelyeket a dokumentumoknak a folyó ügyvitelből a levéltárba való beadásakor végeznek, akkor ezzel sok állami eszközt és sok munkaidőt takarítunk meg. Ennek a célnak az elérése érdekében elengedhetetlenül szükséges az, hogy egységesítsék az ügyintézés megszervezésének, a dokumentumok összeállításának és kialakításának, az ügyiratok kezelésének, a leitárák és tájékoztató kartotékok összeállításának alapvető követelményeit. Így majd a levéltári dolgozók erejűket sokkal bonyolultabb munkafajokrá fordíthatják : különféle tájékoztató segédletek összeállítására, a dokumentumanyag tanulmányozásának és felhasználásának megszervezésére, az iratok őrzési módszereinek tökéletesítésére, stb. Igen nagy figyelmet kell a lajstromok, mint a kisegítő dokumentáció osztályozol (klásszifikátor. Fordító) felhasználásának kérdésére fordítani. Igaz, e kérdés nehézségeit már előre is lehet látni, hiszen ezek a lajstromok 40-45 évre készülnek jés a klasszifikátoroknak sokkal rugalmasabbaknak és mozgékonyabbaknak kell Ienniök, de viszont mindenképpen kétségtelen, hogy &z ilyenféle klás^zifikátor alapjául szolgáló gerinc a lajstrom lesz. A cikk indokolatlanul szembeállítja a ifolyó ügyintézési és á 1 levéltár? érdekeit. Így például a szerző hivatkozik az úgynevezett fbonyolult dokumentumokra* (parancsok («prikázokt rendeletek. Forditóf, jelentések, jegyzőkönyvek, stb.) annak a bizonyítására, hogy «szákadék van az ügyintézés gyakorlata és a levéltári követelmények közt* (46§. oldat). A szerző megfeledkezik arról, hogy az irat tartalmát az eleven szükségesség határozza, meg és nem szabad már előre szabályozni azt ugy, hogy az osztályozás és az ügyiratok öszszefűzésének kényelmi szempontjaiból indulunk ki. Ugy véljük, hogy az az ellentét, amit a szerző az iiroda* és a 'levéltár* közt lát, mondvacsinált ellentét. Mind a hivatali dolgozóknak - akik a folyó ügyintézésben dolgoznak -, mind pedig a levéltárak dolgozóinak közösek az érdekeik és közösek az állam által rájukbizott feladataik is. Nem á folyó ügyintézés írásbeli részével szemben a hivatalok és a levéltárak részéről támasztott követelmények közti különbségekről van itt szó (482. oldal), hanem arról, hogy mind a/ folyó ügyintézésben, mind a levéltárakban bizonyos rendetlenségek vannak. Ezeket ki kell küszöbölni, hogy ilyen

e módon biztosítsuk dokumentümkincseink valóságos, a szovjet állam Javára történő felhasználásának megszervezését. A cikk irója egészében helyesen mutat rá a folyó ügyintézés írásbeli része racionalizálásának útjára, K.

I. Rugyelszon cikke •* *A szovjet levéltárákban alkalmazott tárgyi-tematikai katalogizálás 4948-4944. közti történetéből*, olyan, hogy nem is lehetne aktuálisabb. Az állami levéltárak előtt Jelenleg álló alapvető feladatok egyike a dokumentumanyag minél teljesebb felhasználásának kibontakoztatása- AZ e területen szerzett tapasztalatok tanulmányozása kétségtelenül segít levéltárainknak megtalálni az e fontos munka elvégzésére vezető helyes utál, A cikk következetesen világítja meg az állami levéltárak eme tevékenységének alapvető szakaszalt, melyeknek során a dokumentum anyagot a szovjet tudomány és á népgazdaság fejlesztése. 222