Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Stebelsky Ádám: A lengyel levéltárak III. módszertani konferenciája / 213–218. o.

megismerje, az iratok feldolgozásának módszerét és azok hás? iálalát. A vita nem vonta kétségbe, a levéltáráknak az előadd által fejvázolt feladatait, Emellett a levéltári szolgálát más célkitűzésének meghatározására is törekedett az általános történé^kútatási és kiadvány! munkálatokban és egyben azt kívánta, hogy a levéltári tudományos dolgozókkal mint történész-levéltárosokkal bánjanak, amint az a Szovjetunióban történik. Bzzel kapcsolatban többször történt említés a levéltárnok profiljáról. Azonban a vitában résztvevők közül senki se,m törekedett arra, hogy ezt a profilt megrajzolja. Elismervén alapjában a levéltárak segitőszerepét, a vita mindazonáltal aláhúzta a lévéitártan és egyéb levéltári diszciplínák önállóságát, amelyeknek a társadalomtudományok egészében körülhatárolt, önálló helyűk és letérteim ük van, felhívták ugyancsak a figyelmei arra is, hogy a levéltárosok és történészek együilmunkáíkodásának nem kell névtelen éá kizárólag kiszolgáló jellegűnek lennie, amint az ezideig gyakran történt. És nem kell annak csupán §gyeseki*e korlátozottnak lennie. Fontos, hogy ebben az ágyűUmunkálkodásban a levéltárak és az Állami tevéitárak Főigazgálósága mint kutatóintézmények és kollektívák vegyenek részt. Különösen erősen hangsúlyozták ki a levéltárak szerepét a forráskiadás területén. Bűnnek a problémának *A levéltárak mint a kiadói munkálatok műhelyei? címen külön referátum volt szentelve, amelyet M. Friedberg egyetemi tanár (Krakkó) és T. Mencei docens (Poznan) készített. Bz az érdekes és a résztvevők által általános érdeklődéssel fogadott beszámoló megindokolta annak kötelezettségét és szükségességét, hogy az Állami Levéltárak Főigazgatósága a levéltárakra támaszkodva fejtsen ki széles akciót a történeti források és levéltári segédletek kiadására. Az előadók ezzel kapcsolatban néhány külföldi levéltárra és elsősorban ismét a Szovjetunió levéltári szolgálatának e téren felmutatott impozáns eredményeire hivatkoztak. A referátum rámutatott arra. hogy szükség van az uj forráskiadók káderének képzésére. Bemutatta azokat a témákat amelyeket a levéltárosok ankéten jelentettek be, és hangoztatta annak szükségét, hogy azokat a Lengyel Tudományos Akadémia intézeteinek és más forráskiadással foglalkozó tudományos központoknak általános kiadói tervével összhangba hozzák. Bejelentett végül néhány javallatot, amelyek a levéltári szolgálat széleskörű kiadói munkájának megvalósítását célozzák. A referensek megállapításai és javaslatai a vita folyamán általánosságban támogatásra találták. A vitában helyesen hívták fel a figyelmet mégis arra, hogV a kiadványokra vonatkozó határozatok elvállalásánál nem szabad megfeledkezni arról, hogy a levéltárosnak elsősorban a levéltári fond feldolgozása és az ahhoz készített segédapparátus kiadása a feladat^, ugyancsak számolni kell azzal is. hogy a forráskiadási eszkőzök és a kiadói technikai lehetőségek nem korlátlanok. A m| levéltáráink dolgozóinak a legélénkebb közreműködésre való készsége ábböl a célból, hogy az eddigi, nem kielégítő forráspublikációt megsokszorozzák, elismerést érdemel. S megköveteli ennek az ügynek egyaránt konkrét és reális megsegítéséi. Értékelvén a konferencia lefolyását és eredményeit, meg kell állapítani, hogy az a lengyel levéltári szolgálat nagy előrehaladását mutatta^ Az iratfondokra vonatkozó ismeretünk nagyon érezhetően megnőtt és ugyancsak felölelte már azokat az iratállagokát is, amelyek jelenleg termelődnek az irodákban J k» a levéltári problematikának elsajátítása mindinkább kiszélesedik, fiatal dolgozó káderek érnek és növekednek és ami a legfőbb, a tudományos érdeklődés élénk és nagyratőrő. És ez jó prognózis a jövőre. XXX 248