Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Meisner, Heinrich Otto–Sárközi Zoltán: Az új gazdasági irattan / 169–171. o.

táshoz vitt el: gazdasági számviteli íratok, gazdasági levélváltás, kiváltképpen a kéresfcedeimj levelezés, kereskedelmi jogú társaságok és lökés egyesülések (valamint polgári Jogú táráaságók é§ égy^alUetek) iratanyaga, kereskedelmi okmányok és értékpapírok, biztosítási gazdasági anyag, íá jékoztátási iratok, az ipari jogvédelem iratanyaga és a gazdasági ügyiratokban lévő technikai irományok, itt már tiszta világossággal szembetűnik az általános irattantól való különbség. Míg ott az osztályozás legjelentősebb csoportjai a beérkező és kimenő iratokból származnak, addig mindez a gazdasági levelezésről elmondottak esetében csak kis mértékben állja meg a helyét. Míg az állami függtetek* tisztán tártajmi Jelentéssel bírnak, amely lecsapódásukra az iratokra formailag nem hat ki, - a szerződés, ézqrződés, stb. ~; ezzel szemben gazdaság) vonatkozásban az ügylet ím int olyan, nagy mértékben hozzájárul az iratanyag formai sokféleségének és sajátosságának kifejlődésé he 7.» a kereskedelmi ügyietek mind; házonbelüli, (a kereskedelmi könyveket illető) mind padig mobil részében. Az irattan nem csak alaki tudomány; hozzátartozik a külső alak állandó kapcsolata az iratdarab céljával. Neuss is hangsúlyozza, hogy az egyes, kereskedelmi ügyletek a forgalmi- és értékpapírok intézményes oldalának ismerete nélkül taz irattani kifejezéscejuUatás teljesen a levegőben lógnaf (9). A tárgy összetett természeténél fogva a jogtudományi fejtegetések jelentős teret köve telnek maguknak, igy például a keresjcedelmjjogú társaságok, vágy a váltó, illetve csekk esetében a fogalomról ül. a történeti fejlődésről mondottaknál. Egyébként a vizsgálódás nem ritkán átnyúlik a tartalmi rendelkezési vonatkozásokra is, mint például az üzleti szerződéseknél (39) Itt és más esetekben a szerző &z irodalomra támaszkodhatott,, melynek bámulatos gazdagságát 0 minták* és űrlapok tekintetében is? a bibliográfiában maga is kiszélesíti, emellett azonban utalnia kellene arra, hogy bizonyos idevágó kérdésekkei már az 1általános oklevéltant ts - mint ahogy ezt Heuberger ésRietsch munkái mutaüák - foglalkozott í>& ahogy Neuss a bő anyagon itt és mindenütt áthatol és feldolgozza azt, gyűjtőlencséhez hasonlóan egyetlen áttekintő képpé fogva össze a szétszórtságot, az osztatlan elismerést érdemel. Az elemző részt a szerző zárójelben Msmertetőjel-taní-nak trja. Ez ellen nincs is ellenveted, feltéve, hogy egyöntetűség áll fenn a tekintetben : mi értendő ismerietöjeleri az irattanban. Annak idején a külső és belső ismertetőjelek közti megkülönböztetési a középkori diplomatika nyelvezetéből vettem át, ahol végül is külső ismertetőjel csak az ^eredeti iraU-on ismerhető fel, míg a belső ismertetőjelekhez elég a t másolat* is. Mivel pedig egységes értelmű iJegyzökönyvrőli gazdasági iratok esetén nem beiszélhetünk, az irattan itt ismét olyan csoportismertetőjelek koordinálására kényszerül, melyek mindenkor érvényesek a könyvelőségi iratanyagra, az üzleti levelezésre, a szerződési- és reklám iratanyagra, ^mellett kétségtelenül, az első csoport éspedig az évvégi zárlat, mér legek, könyvelési mellékletek belső ismertetőjele inéi is (498$ szó van külső ismertetöjeiekrőL méghozzá más. tisztán optikai értelemben, ami ugyan nem járul hozzá közvetlenül a kérdés megvilágításához, d.e. itt annyira mint az «ismertetőjelekf egyéb problémáit meg kell említeni őket, Jelleiftsű a párhuzamosság az állami és gazdasági üzleti levelezés (belső ismertető jelei között, mivel Itt a levél általános mintaként (model) szolgál alapul. Az üzleti levél hat részérői szóló értelmezés (239) Steinhausenre támaszkodva szerintem mindenesetre több tekintetbe^felülvizsgálatra szorul. Témája genetikus tárgyalását (.285) Neuss, mint már említettem utoljára hagyta, noha itt az iratnak mint egésznek egyes fejlődési állomásairól van szó. araivei méltán az irat részeinek elemzése előtt kellett volna foglalkoznia. Míg a hivatali iratok élete a segédhivatali-, irattárt és levéltári lét hármas fokozatán lezajlik és iraiianüag mint metamorfózis irható ie< addig az 4945 előtti gazdaság levéltárügyének kimunkáiaüansága miatt laz irat útja és alaki változása az ttzemen^belül marad f. Az általános irattan mintájára a szerző elöljáróban az irat létrejöttében résztvevő személyekről és intézményekről beszél ami a gazdaság és közigazgatás ellentétének megvilágítására nyújt alkalmat. Nagyon eltérőek a súlypontok magánál az ialaki változásinál is: így a «íogaimazványtaní a gazdasági levéltári anyagnál megközelítőleg sem bír azzal a jelentőséggel mint a maga < hierarchikust elintézésével a hivatali ügymenetben. Az aláírás kulcsfontosságú kérdése lényegében először iíí kerül megtárgyalásra, noha nézetem szerint minf csúcspont és befejezés inkább az analitikus fejezetbe tartoznék. Neuss az irattanról szóló könyvévei új területet hódított meg. Fáradságos és gyümölcsöző munkájáért - melyet a név- és tárgymutató ugyan nem érzékeltet, a maga teljességében - minden érdekelt köszönettel tartozik neki. Éspedig nem csak az üzemi- és gazdasági levéltárosok, hanem 470