Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Komjáthy Miklós: A középkori archeográfia néhány kérdéséhez / 65–69. o.

68 veszprémi káptalannak egy, 1^42o má 0 26-án kelt s hozzá intézett missiliséto A missilisbén közl.'k vele hogy alamizsnagyüjtő szerzetesek és mások révén tudomásukra jutott, hogy a ves prémi dúlás idejéből nagyatyja és atyja révén, a káptalan két oklevelének birtokában van

0 Kérik, hogy jutalom ellenében, nagyobb biztonsV okából

9 juttassa vissza őket a jogos tulajdonosuknako György eleget tes a felszóli ásnak s átadja áz ökleveleketo Ekkor kiderül, hogy az egyik L Istvánnak a veszprémi egyház részére kiállított adománylevele, a másik pedig IVo Béla királynak ugyanerről szóló, a modern oklev.élkn ika fényénél hamisnak bizonyult confirmatioja

0 A káptalan megbízottá

: uta mul tiz udai szárnitásu márkát fizetnek Györgynek* /36l

o

reg

0

/ Mindezekne az adatoknak koronája az az oklevéllajstrom s az ennek készités kapcsán elvegzet levéltárrendezésről szóló adat

9 melyet már Borsa Iván publik-ilt a Levéltári Közlemények 1942-45o évfolyamában a 384-3880 1 pon A veszp érni püspökség levéltárának első jegyzéke 1352-ből" cimen

0 /Lo a 444o és 685o reg

0-to Az utóbbi regesztáb n

9 nyilván, sajtóhibából áll 1372, 13 2 helyetti/o Ezt az adat- • komplexust külön nem is értékelem nem is soro om tovább az oklevelek bizonyitő erejére, jogi méltatására, bemutatása,a

9 érvénytelenné nyilvánítására, felülvizsgálatára, hamisítására, hely sbbitésére^ megőrzésére stbo vonatkozó és közvetve, vagy közvetlenül a levél árügyre adatokat tartalmazó regesztákato /Mellesleg megjegyzem, hogy a levéltár cimszó rossz helyen áll a mutatóban<>/ Nagy nyeresége a magyar történettudománynak Kumorovitz regésztakiadványa, amely egy, eddig jobbára ismeretlen és háta mas okleveles anyaggal rendelkező egyházi nagybirtok XIVoSZo-i iratanyagát tette közzéo De nagy nyeresége a magyar levéltárügynek iso Példát mutat tt arrá

9 mikép lehet a szükség szabta, kényszerű korlátok kőzött is m ntaszerüen, felfokozott igényeket is kielégítő módon levéltári anyago p b ikálnio Kumorovitz neve már mag ban bizt iték volt arra nézve^ hogy regesztagyujtemény kifogástalan lesz, A kötet áttanulmányozása azt bizonyitja

9 hogy magyar viszonylatban csak Mályusz íadványának mértékével lehe mérni az értékét

0 Mint az Országo Levéltár dolgozója, egy, s ubjektiv jellegű megjegyzéssel sze etném zárni ismertetésemet• A "Veszprémi ^egeszták" a Magyar Orzságoá Levéltár Kiadványai sorában /jlo Forrásk' adványok 2o/ jelent meg,, Levéltári kiadvány, ame yhez az Országos Levéltár egyetlen dolgozójának sincs köze, mert nemes összeállítója, hanem szerkesztője^ sőt lektorai is /öyőrff György és Székely György/ kivül állnak az Országos Levéltár grémiumán* Amennyire hel es, hogy a munka elkészi ését egyik legjobb diplomatikusunkra bizták, annyira helytelen, hogy a kiadvány létrejöttében semmilyen ormában sem vett részt egyetlen levélt ri dolgozó sem

9 Ismertetésem elején már utaltam arra, hogy a leveltaroái hivatás egyik legszebb és legsajá szerübb megnyilatkozási formája a lévé tári anyag publikálása*. Ez a pompás kiadvány most azt a látszatot kelt', mintha az Orszago Levéltár dolgoz iban nem élnének a magyar levéltárügy egnemesebb és leghaladóbb hagyományaié Azt a látszatot kelti, mintha a levéltár ma visszarettenne a kétségtelenül nagyobb erőfeszítést, komol körültekintést es történeti kul uráltságot feltételező feladatok megoldásától-j mintha dolgozói ma visszahúzódnának az ugyancsak szüksége , de kevésbbé igényes, technika problémák közé és könnyű szívvel engednék át az igényesebb munkát mások-* nak. Azt hiszem nyugodtan állapitha om meg, hogy ez a látszat hámiso Levéltárosi hivatást ma is azok választanak, akiké« a századok ködébe sülylyedt élet teljessége vonz, ak k az elsődleges emlékek világánál szeretnék vizsgálni ezt az el ult, történésekben és sz nekben a modernnél semmivel sem szegényebb eletető Ha teh tségünk nem is engedi

9 de szándékaink szerint a Tagányi Károlyok utján szeretnénk járni* Mi is azt valljuk, hogy nem az az igazi levéltáros, aki az őrzésére bizott iratban csak rakszámozni és leltározni való darabot lát, hanem aki egy visszahozhatatlanul múlttá