Levéltári Híradó, 3. (1953)

Levéltári Híradó, 3. (1953) 2–4. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Mehrwerth László: Az igazságügyi selejtezés problémái / 27–52. o.

ügyek elnevezésének alapja, az ügyben szereplő egyik fél /pl/ a Bankügyletek, kiadói ügyletek, nyomda ügyletek, stb./ megnevezése« Egy fokkal még közelebbről vizsgálva ezeket a megnevezése* ket azt kellene észlelnünk, hogy mindegyik közvetett utón"az ügynek valamilyen tárgyi tartalmi meghatározását adja meg* Még ott is, ahol a felek vannak megnevezve azért történik utalás rájuk, mert a megnevezett felei olyan ügyletekkel foglalkoznak* amelyeknek jellege és köre a jogéletben egészen határozott tartalommal jelentkezik, így a kiadói ügylet- valamilyen szellemi mü többszörösére és forgalcmbahozáfcára irányuló %yletek összefoglalását jelenti, A fogalmat ismerők számára lényegében tehát minden ilyen elnevezés az ügy tartalmi vonatkozásaira utal. az ügylet tartalmán keresztül pedig többkevesebb következtetési alanot nymjt az ügyben keletkező iratok adatainak Jellegére és levéltári értékére is. Ezeket a fogalmakat a birósági kezelő személyzet gyakorlatból tanulta meg. Kétségtelen, hogy a kezelő személyzet a fogalmak teljes tartalmát nem mindig tudja átfogni, de az is kétségtelen, hogy az anyagot kizárólag ezen fogalmakon keresztül ismerik; Véleményem szerint ml terminológiának kidolgozására törekedni nemcsak gyakorlatilag volna lehetetlen, de egyb© ez teljesen felesleges is volna. A mesterségesen alkotott uj fogalmak éppen azok számára volnának érthetetlenek, akiknek azokat & selejtezésénél alkalmazniuk kellene. leleményem szerint inkább tovább kéne fejleszteni az anyag selejtezését végző birósági dolgozók képzeteit - az általuk használt fogalmakra támaszkodva - olyan módon, hogy a szakfogalom mögött lássák meg annak az anyag leréltári értékelésével összefüggő hátterét isr. Pl., amikor közönséges magánjogi ügylet és kereskedelmi ügylet kközött teszünk különbséget, akkor gondoljanak arra a selejtezésnél, hogy a feudális és kapitalista Korszak összehasonlításának viszonylatában merőben uj elvekre épülő jogterület újszerű anyagát kívánjuk értékelni ezzel a megkülönböztetéssel. így meg fogják érteni, hogy pl. a nagy kereskedelmi társasagoké bankok, vállalatok, stb., pereiben milyen természeti ériékeket kiváuik megőrizni és minden bizonnyal igy meg is fogják őrizni számunkra ezeket az értékeket. Arról sem szabad megfeledkeznünk azonban, hogy az ügyeknek az ilyen szakfogalmakon keresztül valŐ megnevezése az iratok adatainak kategóriáit, esupán egészen távolról és halványan világitiák meg. Gsak kivételesen találunk olyan ügyeket, amelyeknél: adatai feltétlenül értékesek, vagy feltétlenül értéktelenek levéltári szempontból. Az ügytípusok jogi fogalmai a levéltári érték meghatározására esak igen íorlátozott mértékben alkalmasak. Tehát ezekben a fogalmakban nélkülözhetetlen? de nem egészen megfelelő eszközt kell látnunk, Ízért a levéltári értékű anyag meghatározásához az ügytípusok szakfogalmait csak egyik eszköznek lehet tekinteni, ame||ten kívül más eszközök biztosítására is fel-tét? lenül szűkség van. _. B./ Az anyag értéke általában. Téleményem szerint az anyag értékelését nem elég csupán magából a kérdéses anyagbői kínálkozó értékmérőkre alapija. .591-54-* - 36 -