Levéltári Híradó, 3. (1953)

Levéltári Híradó, 3. (1953) 2–4. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Mehrwerth László: Az igazságügyi selejtezés problémái / 27–52. o.

I módok általánosító jellegűek; ezért az értékelési határokat kiterjesztik, vagy megszorítják. Pl.: a Kohó- és Gépipari Minisztérium ügykörjegyzékében /de úgyszólván az összes többiben is /szereplő minisztériumi rendeletek; vagy igazságügyi viszonylatban a törvényszéki itélet természetesen csak Dizonyos további feltételek esetében tekinthető forrásértékűnek, így egy érdektelen rendelet, vagy egy egyébként éréekes rendeletnek 3. és további példányai, illetőleg egy , ingó kiadására irányuló ügyben hozott itélet többnyire semmiféle értékkel sem bir. Minthogy azonban túlnyomó többségben az emiitett iratfajták értékes adatokat tartalmazhatnak^ ezért azokra általánosságban kiterjeszthetjük igényünket. Természetesen a fordított esetre is igen sok példa akad. A kiválogatandó anyagnak külső jelek alapján való megjelölése tehát többnyire általánosításokkal jár.. Viszont kétségtelen előnyt jelent az ilyen módszer a válogatási munka leegyszerűsítése terén. Az anyag megjelölésének másik módja volna az anyag tartalmi elemeinek leírása. Ez nehézkes körülírásokkal jár és hátránya az is* hogy az anyag tartalmi értékelésére a selejtezők általában nem elég képzettek. Végeredményben minden ügykörjegyzék - és a bírósági selejtezési útmutatók is - a formai és tartalmi megjelölési módokat vegyesen használják. A vegyiteknél a helyes arányt az anyag salátosságai szabjak meg. A selejtezési ügykörjegyzékeknek véleményem szerint egyik igen fontos értékmérője az, hogy az anyag konkrét salátosságai mellett adva lévő összes lehetőségeket használják ki a levéltári értékű anyag külső jelek alapján való megjelölésére : a tartalmi körülírásokat lehetőleg mellőzze az ügykörjegyzék, ezáltal minél kevesebbet bizzon a selejtezők szabad mérlegelésére* A módfserért azonban a célt ne áldozza fel, azaz a formai anyagmegjelölés érdekében az anyag valóságos értékének határait túlságos mértékben áthágni nem szabadd , Az előbb szó volt arról, hogy mi a selejtezés ideális célja? Most már az ügyvitelben szükséges és a levéltárí anyag kiválasztásara adott módszeri lehetőségeket is fit

yelembe véve a selejtezés reális célját némileg eltérően ell megállapítanunk. ~ —• — -7 -*—': E szerint jó az a selejtezés, amely sem az ügyviteli érdeknek, sem a levéltári érdeknek, sem pedig az ipari érdeknek túlsúlyát a másik rovására nem eredményezi. Mindezek az irányelvek tudatosan, vagy ösztönösben, de mindenféle selejtezésnél eddig is élőén hatottak. Megemlítésük oka nem képzelt újszerűségük volt, hanem kizárólag az« hogy a bírósági selejtezései: eredményeinek lemérésénél főként ezeket az irányelveket akarom szem előtt tartani. - ----- -- • II. A selejtezés szabályozása az Igazságügyminisztérium részéről. A múltban az igazságügyi selejetezéseket a hozzájuk fűződő egységes államérdek felismerésének hiánya jellemezte,, A selejtezés az ügyviteli érdekeket tekintve nagyon részlet es es körültekintő módon volt.szabályozva. Sot ez a szabályozás látszólag a levéltári érdekek-biztosítására is kitériedi, I60591-54- - 29 -