Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 1. szám - ISMERTETÉSEK - Ila Bálint: Uriszéki iratok a XVI–XVIII. századokból / 65–67. o.
- 66 bégpok megfélemlítésért és "megkezesitésére"; más részi 5 ©! párhm^ zamosan ezzel a jobbágyság részére megnyilvánul© ellenhatástga kizsákmányoltak állandó és egy?* nfcvskv©' hársát az elnyenás 4s elnyomok ellen. Munkánkaak legnagyobb értéke lesz annak az sl-» lenállásnak számtalan adattal tSrténő azem&éltetáse és bitnyi* tás** mely a középkori jebbágynosgaXmakkai kezd^dőes delgozé •Lépünk, külÉnSsen parasztságunk törtésetében - hol a robot aegta* gadásában* hal egy-egy lein vagy nagyobb "jószág* 5 jobbágysága ftsgmoedulásában, kel pedig előzetes "tanácskozás" utján ^tgm*«j k * fezeit, egész országrészekre kiható "felkelésekben" ~ égészss. l848~ig, a teljes felszabadulás kivívásáig mint állandóan ®VQ®6~ dő tényező jelentkezik. A közlendő iratok ennek a forrongásnak, a társadalmi fejlődést befolyásoló ellenállás ezernyi megnyilvánulásának « a fejlődé termelőerők harca egyre erőteljesebb kibontakozásának és egyre nagyobb eredményeinek dokumentumai lesznek. egyoldalú lenne azonban kiadványunk, ha nem világitana rá az uri széknek, mint tipikus ©sztálybiróságnak, eljárási és itékkezési módjára, ügyrendjére és általában jogi vonatkozásaira. Meg fogjuk majd tanulni a publikációból, hogy az ur nyugodtan vádolhatott , nem tartozott sem bizonyítani sem esküdni, ez a vádlett jobbágy dolga volt, mert különben a vád alapján bizonyosan és jogszerien elitélték. Az ur az esetek túlnyomó többségében élt is ezzel fz előjogával. Megtanuljuk a közölt iratokból, hogy a bUatetéspénzeket gyakran teljes egészében, de. egy részében min* dig, az ur rakta zsebre és nem a sértett fél, vagy akinek javára az Ítélet kelt* Ezért volt a bírságpénz az ur egyik legtekintélyesebb jövedelme, mely nem egyszer több volt a szolgáltatások pénzbeli részénél. Az uriszék például a szökött jobbágy vagy az örökös nélkül elhalt jobbágy vagyonát, illetve hagyatékát minden esetben az urnák Ítélte oda, még akkor is, ha \ akadt jogos követelő mondván, hogy az úrral szemben érvényesítse igényét. Meglátjuk majd több Ítéletből, hogy a szökött jobbágy "ura kegyelmén marad" azaz ura, ha megfogta, azt tehette vele, amit a~> kart, akár meg is ölhette, Már e néhány példából is megláthatjuk a maga valóságában és kegyetlenségében azt a nagy hatalmat^ melyet az ur az uriszéken keresztül jobbágyaira, nem egyszer Sok ezer családra,, gyakorolhatott. Mint rámutattunk, az egész munkálattal töretlen utakon jártunk és járunk, Mind az anyag gyűjtésére, mind pedig az iratok közlésének mikéntjére a módszereket magunk állapítottuk meg. Mindenekeló'tt arra törekedtünk, hogy a XVI.-XVII. századra /% a középkorra t.i. csak nagyon elszórtan találhatók egyes töredék adatok?/ a teljes megmaradt anyagot összegyűjtsük. Ez általánosságban sikerült s nyugodtan állíthatjuk, hogy a számbajövő anyagot az általunk ismert levéltárakban teljesen felderítettük, ha a kötet terjedelme szabta határok miatt nem is használhattuk fel teljes egészében. A XVIII. században az anyaggal átlagosan an,1760-as évekig mentünk, mert későbben az uriszék mind jobban, áttért a paragrafusok előírta perrendszerüségre, A peres iratokat teljes szövegükben közöljük, ellátva az'egyes
