Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Bélay Vilmos: Az országszerte folyó iratselejtezésekről / 42–46. o.
; 43 készséggel megmatatták, s a levéltári megőrzésre kiválasztott anyagnak átadását, annak Idején, bizonyára maguk is tevékenyen elősegítik majd. Tudjuk, hogy a rendelet kiadása előtt ez nem Így volt- nem lévén megfelelő jogszabály, sem a maihoz hasonló levéltári hálózat hazánkban, felbecsülhetetlen- mennyiségű értékes iratanyag ment veszendőbe. Jgen nagy jelentősége van tehát számunkra a rendeletnek,-, mint amely a honvédelmi és igazságügyi tárcák felügyelete alá tartozó szervek kivételével valamennyi közületi szerv és vállalat számára elrendeli, hogy iratanyagát egyenkénti tartalmi vizsgálat alapján válogassa át (ez évben az 1367 - 1946 közt keletkezett anyagot, majd ezután évente at Ötéves anyagát. ) Nagyon fontos rendelkezés az is, hogy a selejtezés megfelelő selejtezési utasítások és ügykörjegyzékek alapján történjék és hogy a munkába a levéltárak is bevonassanak. A továbbiakban elsősorban a tanáesi vonalon lefolytatott selejtezésekről lesz szó, mint amelyek tagadhatatlanul a legtöbb munkát adták vidéki levéltárainknak, hangsúlyozni kell azonban, hogy ezzel egyidejűleg más szerveknél, üzemeknél, vállalatoknál, szövetkezeteknél, iskoláknál stb, is folyt selejtoz&s* A levéltárak már a tulajdonképpeni selejtezési megindulása előtt bekapcsolódtak a munkába, hogy megfelelő előkészítéssel biztosithassák annak sikerét, A LOK-ra várt az a feladat, hogy átvizsgálja, véleményezze és kijavítsa az egyes tárcák áltál kiadott selejtezési utasításokat és ügykörjegyzékeket azok megjelentetése előtt. Pár ezeknek az ügykörjegyzékeknek vannak hiányosságaik, mégis nagyon nagy segítséget jelentenek a selejtezők számára, nélkülük a munka aligha lenne elvégezhető. A tavasz folyamán öt területi kiskonferenoián beszélték meg a levéltárvezetők a LOS", vezetőségével a selejtezési rendelettel kapcsolatos munkájuk kérdéseit (Pécs. Szeged, Győr, ©ebre oen, Budapest) . A kiskon-erenciákon resztjeit a Munkásmozgalmi Intézet részéről Csillag elvtárs, aki az Intézet szempontjait ismertette a kartársakkal. Szután a levéltári dolgozók gyűjtőterületükön megtartott megyei és járási tanácsi értekezleteken magyaráztak el a megjelent selejtezési felelősöknek, hogy miként kell a rendeletet helyesen végrehajtani, ezeknek a bemutatókkal egybekötött kis tanfolyamoknak országszerte általában nem volt meg az ^eredményük, amit vártunk tőlük, részben a rossz szervezés (meghívók későn való szétküldése, részvétlenség), részben amiatt az idegenkedés miatt, amellyel - különösen a községi tanácsok - a selejtezéssel szemben viseltettek. A tanfolyamnál sokkal nagyobb segítséget jelentett az, hogy a levéltár kiszállt az egyes selejtező szervekhez és ott a helyszínen segítette tanácsaival, kritikájával a munkát. Fiatal tanácsrendszerünk apparátusa számára tagadhatatlanul igen nagy feladatot jelentett a selejtezés elvégzése. A rendelet az 1867-ig visszanyúló anyag átselejtezését Írja elő. Sajnos a legtöbb helyen nemhogy a múlt század közepéig, de még az első világháborúig sem nyúlik vissza az anyag a háborús veszteségek és főleg a 185/1951JK.T. rendelet kibocsátása előtt végrehajtott ellenőrzés nélküli iratselejtezések következtében. Mégis nagyon sok irattermelő szervnél nagyobb volt az átselejtezendő iratanyag mennyisége, mint amennyit a LOK.53-12,991.FT.
