Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Lőrincz Zsuzsa: A IV. Országos Levéltárvezetői Konferenciáról / 17–19. o.
- 18 egy erre a célra megalakult munkaközössére bízná. Amennyiben ez megvalósul feltétlenül szükséges és célszerű a munkaközösségbe a vidéki levéltártervezők bevonása is. A levéltáros munkája azonban nemcsak a begyűjtésből és őrzésből áll, hiszen tudjuk, hogy a levéltáraknak, a levéltári dokumentumoknak tudományos - politikai és gazdasági jelentőségűk van. Meg kell mondani, hogy erről a részről hallottuk a legkevesebbet, bizonyos, hogy legsürgősebb feladatunk a begyűjtés és azok a vele kapcsolatos összes munkák, melyeket már felsoroltunk y hiszen elsősorban anyagmentésről van szó. Levéltári munkákat azonban távlatokban kell nézni és e nagy munkák elvégzése után (a következő évek külső selejtezései már nem fognak ilyen komoly erőpróbát jelenteni) komolyabb lehetőségeink nyílnak kiadványok, publikációk készítésére is. Az a kérdés, hogy a feldolgozómunka, a kia^.ványmunka menynyiben és milyen mértékben a levéltárak feladata, még nincs tisztázva, ezen a vonalon egészen egységes álláspont még nem alakult ki. A kérdés tisztázása a LOK feladata lesz: határozottan szögezze le álláspontját és azt esetleg a tudományos dolgozók aktíváján is bocsássa vitára. Abban ugyanis mindannyian megegyezünk, hogy a birtokunkban lévő anyagot gyümölcsöztetni kell. 8 vonalon eddig vidéki levéltáraink jártak elöl jó példával, agyaguknak a sajtóban való poblikálása, kiállítások rendezése, vagy kiállításokban való részvétel utján. £zt a rendki vül fontos munkát, melynek során a birtokukban lévő anyag segítségével leleplezték az imperialisták üzelmeit, a Horthykorszak népnyuzó politikáját, ki kell bővítenünk és minden levéltárunkra ki kell terjesztenünk. Azonban még ennél is tovább kell menni; a levéltárakat fokozottan kell bevonni a tudományos publikációs munkába. Bár egyes vidéki levéltárosok részéről ez az igény már ""felmerült, ez még mindig nem általános jelenség és jellemző, hogy a konferencia egy ilyen irányú felszólalása a vidéki résztvevők részéről nem is talált visszhangra . Biztos, hogy most elsősorban (a levéltárelméleti kérdésekkel ellentétben itt lehet elsőbbséget felállítani-} a kintlévő anyag biztosítása az elsőrendű fsladat és bár a kutatóselejtezés is lényegében a levéltári anyag tudományos-politikai felhasználását készíti elő ezt a kérdést sem szabad elhanyagolnunk. E téren is meg kell szüntetni a főváros és vidék közötti nagy különbséget és a tudományos publikációs munkába a vidéki levéltárakat Is be kell kapcsolni. Fel kell számolnunk azt az egyes fiataljaink részéről megnyilvánuló helytelen nézetet, hogy a vidéki levéltárakban minden tudományos ambícióval fel kell hagyni. * vidéki leváltárvezetők munkája hasonlíthatatlanul súlyosabb, -felelősségteljesebb, mint a fővárosi levéltárak bármely osztályán dolgozó levéltárosoké és rendkívüli sokoldalúságot követel. Ebben a sokoldalúságban benne kell lenni azonban á helyi kulturális életbe való bekapcsolódás igényének is (pl. A ger), ez padig megköveteli, hogy a levéltáros maga la végeszen tudományos-publikációs munkát. Gondoskodni kell arról, hogy ennek lehetősége a jövőben számukra biztosítva le-* gyen. Gondoskodni kell a levéltári anyag felhasználásának tervszerűbbé tételéről la. *&nek megvalósításán keresztül még világosabb lesz mindenki előtt, hogy a levéltári munka nem önqe*l. LOK.$3-12,091.FT.
