Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Gerber, Rafael: A szovjet levéltárak tudományos munkássága és kiadói tevékenysége: Archeion, XIX–XX. k., Varsó, 1951. / 3–16. o.
- 13 mányok területén. Az egyik ilyen tadomány az aroheográfia, a történelmi dokumentumok közzétételének módszerét tárgyaló tudomány amelyre a levéltárosoknak kivételesen nagy figyelmet kellett szentelniök a történelmi források ilyen szélesterjedelmü kiadványt munkálataival kapcsolatban* JU 3i^xm'"ía kiváló archeográfus már a levéltári dolgozók első ősszorosz konferenciáján s 1921-ben a következő előadásával lépett fel: "A levéltári fondók forradalmi történeti anyagának feldolgozásáról a kiadói munkával kapcsolatosan*, Ebben az előadásban azt az elgondolást vetette fel. hogy az Aliami Fő Levéltár külön osztályt szervezzen az állami kiadványok főosztályában, amely t forradalmi történeti iratok és könyvek kiadásával foglalkozzék. Még azelőtt, 1919-ben az Állami Főievéltár Pe^eovgréá-i osztályában kidolgozták az okmánykiadványokra vonatkozó előírásokat. A levéltári dolgozók első kongresszusán két előadás hangzott el az okmánykiadványokkal kapcsolatosan. Az első előadást A. Andrejev professzor tartotta. Cime: "A történelmi források közzétételének alapelveiről." A második-előadásban, melynek cime: "A forradalmi tirténeti okmányok közzétételének módait* *alről5.- Valk S. professzor érintette a forrásszövegek nyom^ dal előkészítésének, a cimek és legendák 4 * feldolgozásának problémáját« ' ÁZ orosz levéltárosok nemcsak a kiadványok módszerei kérdésének szenteltek aagy figyelmet. Az Ukrán Központi Levéltár több munkát adott ki P.Biliktől és V.Yeretjennikovtól, amelyek i forráskiadványok módszertanával és technikájával foglalkoznak. Végül 1931-ben a levéltári dolgozók Il.összukrán kongreszszusa határozatilag elfogadta a tudományos dokumentációs kiadványokra vonatkozó szabályodat, valamint a történeti tudományos kutatások szükségletei szempontjából fontos okmánytárak módszertanára és technikájára vonaokozó általános irányelveket. 1931-ben bevezették az újonnan meglapított Történeti Levéltári Intézet programmjában az aroáeográfia tanfolyamát, amelyet a Központi Levéltár egyik legkiválóbb munkatársa: A.Szergejev adott friő. Jt>"Szergéjav áz~#rhivno3e Djelo"-ban cikket közölt az okmányiratok közzétételének módszertanára és technikájára vonatkozóan valamint kidolgozta az okmányok közzétételére vonatkozó előírások tervezetét. A kiváló levéltárosok közül A.Popov és A.Silov is foglalkoztak a történeti források közzétételének kérdésével. Utóbbi 1939-ben adta ki sokévi tapasztalatainak eredményét a következő oimen: "Újkori Íratok (XlX-XX.század) kiadásának előkészítésre vonatkozó szabályok". Silov nem maradt meg e mellett az 51 pontból álló szabályzat mellett. 1939-ben a Történeti - Levéltári Intézet a következő oimü munkáját adta ki: "A XIX.századvégi és a XX. század •leíCM iratok közzé tételének, kézikönyve." * tfilov a munkája egészüli a mai napig, egyedülálló ezen a területen, nemcsak orosz, hanem az egész világirodalomban S. Talk professzor, a kitűnő szovjet archeográfue azt irja Siló* munkájáról, hogy "felttlelte mindazokat a problésiákat, amelyek az újkori iratok kiadásával kapcsolatosak. S + Usd: Lt.Híradó Il.évf.Jul.-azept. A.A.Silon könyvének i§. mertetése p*78. LOX.53-18,991.11.
