Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Magyari László: A pecsétek védelme a levéltárakban / 84–85. o.

- 84 A pecsétek vádelme a levéltárakban. A marxista-leninista történetírás fejlődése hazánkban egyre nagyobb követelményeket állit levéltáraink elé s mind jobban növeli a levéltári anyag értékét..Az iratanyag nagy fontossága kötelességünkké teszi a levéltári anyag gondos védelmét. Különösen gondolok itt a pecsétek védelmére, ami évszázados kérdés a levéltári anyagok védelménél. A magyar pecsétekről készült legrégibb gipszmásolatok a bécsi Staatsarchivban őrzött Smither-féle gyűjtemény 50 db magyar vonatkozású ritka példányai. Ugyancsak a párisi Sonbise palotában őriznek régi magyar vonatkozású pecsétmásolatokat, 1820-ban királyi parancsra rendelték ©1 spanyolviaszbői pecsétmásolatok készitését, de a rendeletet nem hajtották végre.« Fejérpataky László kezdeményezésére a tizes években az Akadémia támogatáséval elkészült az első komoly magyar pecsétgyüjtemény, mely /kb, 265 db/ ma az Országos Levéltárban van. Pejérpataky rámutatott arra, hogy n

ez ugyan lassú munka, de nem szabad vele késni*. A milleniumi kiállításra szintén készült Károlyi /rpád kezdeményezésére kb. 800 db pecsétmásolat, mely a tfécsi Staatsarchivban van, Mig külföldön egyre inkább felismerik a pecsétmasolatok készítésének jelentőságét - a Szovjetunióban már 1928-ban két ta~ nuJmény is jelent meg a pecsétekről: Lihacsev H.F. : Adalékok a bizánci és orosz szfrágisztika történetéhez és Szlabcsenkó M: Zaporozsi pecsétek a XVIII. századbál. - nálunk csak itt-ott mutatkozik némi érdeklődés. Ssentpétery Imre irja: "E feladatok elvégzése annál kevésbbé tür halasztást, mert a viaszpecsétek pusztulásnak vannak kitéve és hovatovább mindig kisebb lesz az ép, vag^ legalább is a szfrágisztika céljaira jől használható pecsétek száma". A pecséteket kétféleképen óvhatjuk meg az enyészettől. Először az anyag helyes kezelésével. Vagyis a további rongálódástól való oly megóvása, hogy azok minél kevésbb^ legyenek kitéve a további rongálódásnak. Gondolok itt a gipszmésolatok készítésére. /Magyari László: pecsétmásolatok készitése. Levéltári Közlemények. 1946, XXIV. évfolyam/; Másodszor a pecsétek konzerválásával. Evvel kapcsolatban több kísérletet végeztem a viaszpecséteken. Legalkalmasabbnak találtam a hig, alkoholos sellak oldatot, melyet lágy ecsettel ráviszünk a mái- szivacsossá vált, vagy porladozó pecsétre. Pontos, hogy az oldat hig legyen, inkább