Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Páhi Ferenc: Iratselejtezési tapasztalatok / 61–65. o.

- 61 ­76, oldal; Postahálózatépitg Vállalat. Szeged. Kossuth Lajos sugárút. ? 95.1 .április 1-án kivált a Szegedi Postaigazgatóságból, Uj fel­adattal. Hálózatépítéssel korábban az igazgatóság keretében je­lenleg is meglévő postamüszaki osztály foglalkozott. Iratokat nem vett ét a műszaki osztálytól /VIII.14-i értesülés/. 73. oldal. Csongrádmegyei Téglagyári Egyesülés; Alakult 1951-ben, Ztvette Szegeden a Keramit, a Kertész és a Vasa-féle téglagyárakat. Hódmezővásárhelyen az első gőatéglagyá­rat, Szentesen a Záoldos-féle gyárat. /A makói téglagyár városi üzem/* A felsorolt gyárak múltjáról nem tudnak. A gyárak iratait egy ládába gyűjtötték össze. Az anyag rendezetlen, terjedelme 1 3i3. KrtesiU.es ideje: VIII. 14. Nem tudtak a selejtezésről. Intézkedés: VIII.16. Ebben közöltem a rendeletet és a rendezés, valamint a leltározás szükségességet. Oltvai Ferenc Iratsele.itezési tapasztalatok, Az általános iratselejtezés elrendelése készületlenül találta az irattermelő szerveket. Megdöbbenést, vonakodást, nemtörődömséget váltóit ki. Ügy kezelték ezt a munkát, mint amelyet más helyett nekik kell elvégezni, s így kedvetlenül fogtak hozzá és minden alkalmat megragadtak arra, hogy a,, munkát abbahagyhassák. Mint általában a kampányszerű munkáknál, itt is jó lett volna a sajtó segítsége. Ezt azonban sajnálatosan nélkülöznünk kellett. Jelentek ugyan meg a helyi sajtóban egyes közleménye, - igy pl. Csongrádmegyében is, - a selejtezéssel kapcsolatban, azonban ezek a cikkek - helyszűke miatt - vérszegények voltak és rövidekre si­kerültek. A sajtó segitségének hiánya erősen érezhető volt a selejtezések­nél. Ezt a hiányt kellett pótolni a levéltáraknak és ez nagy és fárasztó feladat volt és nem is hozta meg minden esetben a kivánt eredményt, aminek a visszahatása a selejtezés ellenőrzésénél is a :fokozott munkában jelentkezett. Az irattermelő szervek nem érezték át a feladat fontosságát. Sok esetben a selejtezésnél azt a szempontot követték, hogy a szerv-^ nek már nincs . vagy van még szüksége az iratra és e szerint tették selejtbe vagy őrizték meg az iratokat. Csak amikor módunkban volt beszélni a selejtezőkkei, akkor értették meg, hogy a selejtezés nem a szerv további adminisztrációja érdekében történik, hanem a történetirás célját szolgálja és az iratokat a jövő részére ment­jük át. így történt meg egyik esetben, amikor a menhelyi telep-

Next

/
Thumbnails
Contents