Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Leidecker Jenő: Selejtezési problémák / 53–56. o.
- 55 Minthogy a régi bürokratikus közigazgatás rendkívül sok értelmetlen ás ért2ktelen iratot termelt ki, a selejtezés során megtartásra itólt iratanyag tapasztalat szerint jóval kevesebb,mint a zrzdára Ítélt anyag, tehát a rendezés a selejtezési eljárás utín jóval kevesebb munkával ás jóval rövidebb idő alatt végezhető el utólag. A selejtezés előtti iratrendezési problémával összefügg az a probléma, hogv az olyan irattárak esetében, amelyekhez iktatókönyvek, illetve irattári sorkönyvek nem maradtak, a selejtezési eljárás után a zúzdába széilitandó anyagot iratjegyzékbe foglaljuk, Bsrzel kapcsolatban is az a nézetem^ hogy ez az álláspont is elméleti elgondolásból született és nínos kapcsolata a valóságos helyzettel* Egy ilyen 4-5 vagon ömlesztett iratanyagból kiselejtezett aktatőmeg hozzávetőleges szémitással megközelíti - ha meg nem haladja - az egymilliót. Hogy egymillió öktaszámnak iratjegyzékbe való leirésa mekkora munkát, mekkora időveszteséget jelent Is mennyi papirt ifányel arról felesleges beszélni. Nem valószínű az, hogy az ilyen iratokhoz való könyvek az életben valaha is előkerülnek. De ha előkerülnének is, mi értelme volna az iratjegyzékeknek, hisz csak olyan akták számait tartalmazzák, amelyeket éppen értéktelenségük miatt Ítéltünk zvizdára. Be az sem valőszintí, hogy clyan iratjegyzékek, amelyekben csak az aktaszámok tömkelegei vannak feltüntetve, valaha valakit is érdekelnének. JBzírt nézetem szerint ki kellene mondani, hogy az ömlesztett irattárak selejtezése előtt meg kell állapítani, hogy mely évekből vannak irtatókönyvek és irattéri -'orköa/vek, ezen évek zúzdára itélt iratait a selejtezés sorén külön kell gyűjteni, hogy ezek a selejtezés befejezte után minden nagyobb nehézség nélkül kivezethetek legyenek, azon évek zúzdára itélt iratai pedig, amelyekhez iktatókőny^efc, illetve irattári sorkönyvek nincsenek, jegyzékbe foglalás mellőzésével a hulladékgyűjtő vállalatnak étadandók. Igaz, hogy po«?t fostam irom e orofcat mert ezen kérdésekben mér Írásbeli rendel ke' 7 * van, de tűén a "több szem többet Iát" elv alapján volaa Tehetőség /-rra, hogy amennyiben az slulról jövő észrevételek, javaslatok célravezetőknek találtatnak, a levéltári rendezetlen arvagok kivételesen mgy tömegére val5 különös tekintettel még lehetne találni a módot, és lehetőséget arra,hogy a levéltárosok munkájukkal a kitűzött célokat gyorsabban és kevesebb fáradozással érhessék el. A "hiendő ekték" iirye, mint a selejtezéssel kapcsolatos probléma az egyik városi irattér selejtezésének ellenőrzése során vetődött fel, de felvetődhet a xevéitéri belső selejtezéssel kapcsolatban is. Az a helyzet tgyanis, hogy a selejtezést végző tanácsi dolgozók az íktatóíönyveliben, illetve ez irattári sorkönyvekben megjelölik azokat az aktaszémokat, amelyek az IÜMInek átadatnak, megjelölik azokat, amelyek kiselejteztetnek, megjelölik azokat, amelyek az ügykezelés érdekében egyelőre még visszahagyatnak, de nem jelölik meg azokat, amelyek a levéltárba kerülnek. Eszerint ugy néz ki a dolog, mintha az ifct^tókönyvben f illetve sorkönyvben megjelöletlen ezámu minden ügydarab alevéltárba kerülne, jóllehet mindenki előtt ismeretes, hogy vannak elég szép számban olyan akták, amelyek valamilyen oknál fogva már a selejtezés beindításakor sem voltak meg az irattárban.
