Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Leidecker Jenő: Selejtezési problémák / 53–56. o.
M* jj^. ** -járási és községi irattárakat az elmúlt év folyamán a további pusztulástól megmentendő - jórészt a levéltárba gyűjtöttük* ' Bzen vagontételeket jelentő rendezetlen, ömlesztett irattömegek most a levéltárban selejtezésre várnak. A városi és megyei tanácsok iratainak selejtezése ^ér nagy, d® az anyag viszonylag rendesett állapota miatt nem jelentett 0É£** oldhatatlan feladatot a tanácsi dolgozóknak. A járási és közeégi tanácsok pedig a selejtezési munka tekintetében egyenesen . előnyös helyzetben voltak mert ezek 1945 előtti ömlesztett irat* tárait tavaly a levéltárba begyűjtöttük, igy a munka oroszlán** része; az ömlesztett irattárak selejtezés© tulajdenképen a le*véltár feladatává vált, Ugy érzem, nem túlzok, ha az állitcm 5 hogy a begyűjtött.járási és községi irattártömegek selejtezése nem egy levéltáros kartársnak okoz álmatlan éjszakákat. így vagyok ezzel én is. Ha a raktáraidban a rendezetlen állapotban levő irattömegeket látors magam előtt tornyosulni, nem a vagontételekben jelentkező* irat*tömeg nyugtalanít, hisz a munka becsület és dicsőség dolga, ba*nem az irattömegek rendezetlen állapota, Kern hagy nyugtot m a probléma, hogy ilyen nagy tömegű rendezetlen iratanyag sslsj* tezését hogyan tudnám gyors és jő munkával elvégezni, magyarám hogyan és hol fogjam meg a dolog végét. Itt három probléma ál\ előttem. Az egyik: a selejtezés előtti rendezés kérdéses a ££* sik: a selejtiratok jegyzékbe foglalásának kérdése, a'.harmadik pedig: a "hiányzó akták* kérdése.^Ezekből kell kiutat találnom hogy egyrészt bele ne fulladjak olyan munkákba, amelyek as ügye?* nem viszik előbbre, másrészt, hogy a munkám maradéktalan Itgy^iu Hem lehet vitás az, hogy amikor levéltáros elődeink ason hagyc** máhyos álláspontot lerögzítették, hogy selejtezni csak rendezeti irattárat szabad - nem gondolhattak arra, hogy olyan helyzetek is adódhatnak, amikor 4-5 vagon Ömlesztett irattár selejtezését kell 4 levéltári dolgozónak elvégezni. Ha erre gondoltak volna, akkor bizonyára mérlegelték volna azt, ( hogy ilyen óriási törnegú iratanyag selejtezés előtti rendezésére fordított munka én időveszteség nagymértékben késlelteti a selejtezési célkitűzések megvalósítását. Ha ezt mérlegelték volna, akkor az előzetes rendezési elv bizonyára nem lenne ma a levéltári iratselejtezés egyifc sarkalatos szabálya. Az elmélet szép és jó. De ha a gyakorlat azt mutatja, hogy a fejlődő élet az elméletnél már egy lépéssel odább ment, nézetem szerint elméleti álláspontokkal nem szabad megmerevíteni az életei, hanem az elméletet át kell törni, tehát igy kell vue sljíajra a selejtezés előtti iratrendezési állásponttal is, Minthogy nem közömbös az, hogy az értékes levéltári anyagot előbb vagy utőob bocsát juk-e a tudományos,,Ipatatás rendelkezésére, - ki kellene mondani, hogy ahol a selejtezés csak rendkivűl nagy^és hosszadalmas munkát jelentő előzetes rendezés után lenne elvégezhető,ott az előzetes rendezést mellőzni kell. Az iratselejtezés a gyakorlatban ugy történik, hogy minden egyes aktát kézbe véve megállapítjuk, hogy munkásmozgalmi, vagy egyéb tudományos szempontból jelent-e érteket vagy sem. Ha igen: megtartjuk. Ha-nem: kiselejtezzük. Ha ezt a célt tekintjük, akkor » nézetem szerint - a selejtezés arra való tekintet nélkül, hogy az iraxanyag rendezett-e vagy sem, maradéktalanul elvégezhető.
