Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Mátray László: Az Országos Levéltár munkájának megvizsgálása / 12–16. o.
zavaros levéltári terminológia tisztázását kell elérni, hanem elsősorban azt, hogy jől megszervezett szakmai oktatás segítségével minden dolgozó olyan tudományos színvonalra emelkedjék,, mely önmagában biztositja a kiránt módszertani egységet. A levéltári Közlemények megjelentetése, a Történettadományi Intézettel és az Egyetem történeti Intézetével együttesen tartandó módszertani megbeszélések éppúgy hozzásegítenék a levéltárat ennek a óéinak az eléréséhez, mint a levéltári gyakornokok szervesebb és tervszerűbb bekapcsolása a levéltár mindennapi munkájába, kezdve a legegyszerűbb technikai müveletektől egészen a legmagasabb fokú tudományos munkáig* Sajnálattal állapitotta meg a bizottság, hogy a levéltári propaganda az Országos levéltárban igen szegényes. Jelenleg szervezett propagandát a Levéltár nem folytat és e téren eddig csak ötletszerű tapogatózások voltak, nyilvánvaló, hogy az Országos Levéltár mindaddig nem lehet teljes értékű résztvevője kulturforradalmunknak, mig állandó jellegü propaganda-munkával nem tudja a saját tevékenységét bekapcsolni kulturális életűnk egészébe. Bzeknek az itt Összefoglalt főbb hiányosságoknak a kiküszöbölésére a bizottság a Levéltár munkájának egész területén nyert tapasztalatait kielemezve tett konkrét javaslatokat. A nyert eredményeket a bizottság a következőkben foglalta összes j f *A.z Országos Levéltárban ma már adva vannak a jó munka anyagi lés szervezeti feltételei, sőt «*• a középkáderekben mutatkozó hiányt leszámitva, - adva vannak ehhez a személyzeti feltételek is# Hogy, ennek ellenére is az intézmény csak most teszi a kezdő lépéseket azon az utón, hogy valóban szocialista tipusu levéltár legyen, annak egyik oka az, hogy egész levéltárügyünk a felszabadulás utáni években messze lemaradt a társadalmi és kulturális forradalom haladása mögött és ezt a lemaradást csak a Levéltárak Országos Központjának megalakulása óta kezdi behozni. Az emiatt felgyülemlő feladatok torlódását csak fokozza az a tény, hogy történetírásunknál ilyen nagyfokú lemaradás nem tapasztalható, és ezért igényeit - örvendetes módon - egyre inkább fokozza az Országos Levéltárral szemben. Az ily módon két irányból is Özönlő uj feladatok nem lesznek megoldhatók pusztán azáltal, hogy az Országos Levéltár végrehajtja azokat a javaslatokat, melye tet a bizottság e munka egyes részleteire nézve megtett$ mindez osupán a jobb munka lehetőségeit es K. ereteit teremtheti meg. Izeket a lehetőségeket kihasználni, a kereteket megtölteni, csak ujtipusu, öntudatos és lendületes munka képes, melynek perceit nem az felszámolás matematikája, hanem az épitő szocializmus iránti lelkesedés fűti. Sem önző hivatalnok-magatartással, sem ugyanilyen öncélú demagógiával nem lehet szocializmust épitenit mind a hivatalnoki kritikátlanság, mind a demagőg álkritika akadálya az igazi pártos kritika kifejlődésének, ami nélkül pedig szocialista tipusu, lendületes és fokozódó teljesítményű munka elképzelhetetlen. Ha ezen a téren a Levéltár dolgozói hiven tud-
