Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Bélay Vilmos: L. V. Cserepnyin: A XIV–XV. század orosz feudális levéltárai. I. kötet. Moszkva, 1951. Az ismertetést írta D. Sz. Lihacsev / 5–12. o.
- 10 KátBégtll^ntil igazavan I#7#Cserepnyinnek, mikor azt mondja,hogy ;. "a'JnŰbéites- hercegi levéltáraknak Moszkvába - az orosz állam központjába - való összevonásanem volt mechanikus dolog ,r /l>^ # 7tPWt/t ez azonban: egyáltalában nem Jelenti azt, hogy á moszkvai Wmfaffi ' l&véltáfak egész állagát a XV. századi orosz állam vezető személyiségeinek egyetlen egységesítő eszméje határozta volna meg. A levéltárak létrehozd! vájjon behatoltak^e minden egyes fondnak és minden dokumentumnak tartalmába? Sbben a vonatkozásban L*V*Caerepnyinnek bizonyos elhatárold momentumokat kellett munkájában al«r kalmazni, annál is inkább, mert gyakorlatilag azzal, hogy az elveszett feudális levéltárakat rekonstruálja, sok esetben a saját rekonstrukciós módszerének határait kellett leszűkítenie. Azt is meg kell mondani, hogy a két kötet egyáltalában nem egyformán oldja meg azokat a feladatokat, amelyeket maga a szerző állit.a szovjet forrástudomány elé. A szerző által bevezetett osztályanalizis a második kötetben sokkal következetesebb, mint az elsőben* Ennek két oka van. Az első és alapvető ok az, hogy •az alatt az idő alatt, amely az első és a második kötet megjelenése között eltelt, a szerző jelentősen tökéletesítette módszerét."íA második ok az, hogy a második kötetnek az anyagát könnyebb ennek az analízisnek alávetni, osztályjellegénél fogva, mint az első kötetnek az anyagát. "Minthogy /az első kötet/ tanulmányozási tárgya - irja Ii«1T*C8erepnyin - legnagyobb részt olyan dokumentumokból, állt, amelyek nagyhercegi és feudális hercegi kancelláriákból kerültek ki és amelyek az egyes feudális centrumok közti •politikai kölcsönviszonyt jellemezték, s ennélfogva a monográfia első részében a legnagyobb figyelmet, természetes módon, a központosított orosz állam kialakulásának politikai oldala vonta magára. Jellegüknél fogva a hercegi, egyházi és szerződésbeli okiratok jobban világitják meg a XIV.-XV. század politikai rendjét, az egyes feudális "fél-államok" közti hierarchikus viszont, mint a termelési viszonyoknak lényegét a feudális társadalomban, vagy az ellentétei osztályoknak harcát /!!• k # %c-ld»/» £z az utóbbi oldal jobban ki van dolgozva a második kötetben, amely tulnyomólag olyan iratanyagon alapul, amelyet a metropolita katedrája, a kolostorok levéltári fondjai őriznek, va.gy olyan gyűjtemények, amelyek világi hübérurakéi voltak* Azt kell mondanunk, hogy L.V*Oserepnyin munkájának a eime sem pontos• Az van benne aláhúzva, hogy a történetileg létrejött teljes gyűjtemény jellegű iratanyaghoz való újfajta viszonyulást *A ÍIV-XV* szazad orosz feudális levéltárai*• Hanem Ii # V« Gserepnyin,miután kifejtette az első vázlatban kutatásának kétségtelenül legeredetibb oldalát, egyúttal meg is szűkitette munkájának határait. Lényegében a levéltárak rekonstrukcióinak nincs is olyan sok hely szentelve. A második kötet néhány fejezete nem egészen illik ide. így például a második kötet utolsó /ötödik/ fejezetét III* Iván törvénykönyvének szenteli f valójában azonban monografikus jellegű külön tanulmány* jt*V*öserepnyin figyelmen kivül hagyja az irodalmi forrásokat, évkönyveket, eplgrafikát, de nagy alapossággal felkutat mindenféle aktákat. Mindez arra mutat, hogy az ismertetett munka joggal viselhetné ezt a sokkal ssélesebbkörü, áe egyúttal sokkal pontosabb oimet ist "Forr ás tudomány és a XÍV*-£V« század ügyiratai 11 * Heg kell jegyezni,^ hogy azok a fejeztek is, amelyek osak igen közvetett módon tartoznak a "feudális levéltárak" fogalma alá,
