Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Bélay Vilmos: L. V. Cserepnyin: A XIV–XV. század orosz feudális levéltárai. I. kötet. Moszkva, 1951. Az ismertetést írta D. Sz. Lihacsev / 5–12. o.

- 6 Koppant érdekes a másolati könyveknek mint értékes s egyazon eszmétől áthatott gyűjteménynek tanulmányozása, L

#

?«Cs$repnyin azt tanítja;.aoigyMinden egyes másolati gyűjtemény, ha feltárjuk a benne összegyűjtött anyag rendszerét, összeállításának feladatát és célját> önmagában igén sajátos történeti forrássá válik, élesen kirajzolódd osztálytartalommal, /II.k.lÖ,old,/, A másolati könyveknek létrejöttét tanítja a szerző, nem volt véletlen jelenség, hanem "a feudális társadalom különböző koszakbeli legfontosabb jelenségeivel kapcsolatban van", "az osztály- és osztályok köisti ellentmondások kiélesedésének egyes mozzanataival is kapcsolatban van" /l£,lull,old

#

/, &«?-4£serepnyin előtt már íí,ö,PriQzelkov is megkísérelte a dokumentumokról készült másolati gyűjteményt áttekinteni. Az utóbbi meggyőzően kimutatta, hogy a kánok által az orosz metropolis ták részére kiadott parancsokról késsült másolatok két gyűjteményben maradtak ránk, s ezek azoknak a dokumentumoknak előkészítésével kapcsolatban készültek, amelyek az egyházi földbirtoknak és az ezeken a földeken laké parasztoknak az egyház számira való megvédésére vonatkoznak,

2 A kani járlükoknak /parancsoknak/gyűjteménye, amis* ezt M,B,Briszelkov kimutatta, a fosztogató tatárok elleni vitaveszköz, De K«D,£riszelkov nem vonta, nem is vonhatta le a szükséges következtetéseket a mazsola ti gyűjtémény ek tanulmányoz ásáb ó1

# Ji,?,Cserepnyin nagy eredménye éppen az, hogy nemcsak azon történeti feltételek iránt érdeklődik, amelyek között az egyes dokumentumok létrejöttek, s nemcsak azokat az osztály- és politikai célokat vizsgálja, amelyeket a szerző maga elé tűzött, hanem a dokumentumoknak a további sorsát is figyelemmel kiséri a IX?,-XV, század különböző levéltári gyűjteményeiben és megvizsgálja a gyűjteményeknek további felhasználásának osztálycéljait. Azzal, hogy a dokumentum "életét" a feudális levéltávakban nyomon követi,WtfyGserepnyin \xj oldalukról, mint történeti forrást mutatja be őket, megmutatja aktív szerepűket a XIT,^XT, század politikai valóságában. Ebből a célbői &*?,Cserepnyin tanulmányozza a dokumentumokon lévő diakonusi megjegyzéseket, kiadatlan fogalmazványaikat, a rálak készült másolatokat, a fejedelemségek közti "végzések" uj formuláréinak fokozatos létrejöttét, a papi iratokat és más fajta dokumentumokat, amelyek mind jobban szűkítették a feudális földbirtokosok és hercegek szuverén jogait*. Ii,V,öaerepnyÍn kutatásaival lényegében a forrásanyag "gazdagítását" tette lehetővé. Az a dokumentum, amelyet a burzsoá forrástudomány már "feldolgozott", most az uj tanulmányozási módszer következtében , amely azzal az egész állaggal kapcsolatban vizsgálja még, amelyben őrzik, valamint a dokumentumnak a létrejötte utáni Időszakban volt "viszontagságai" uj történeti anyagot ad a kutatónak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a "megmunkált" bányakőzet uj éretérmést ad ki, ha uj megmunkálási módon fognak hozzá, A régi, már ismert források tanulmányozásénak és felhasználásának uj lehetőségei nyílnak meg. . : •• •"•••; & " Ért PW ••^1. • i •• ni min **>'*> , lff

#

D,Priszelkovt Az orosz metropolitákhoz intézett kani járlükok /oroszul/ Pétervár, 1916,