Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - FORDÍTÁSOK ÉS ISMERTETÉSEK - Hajdu Tibor: A. A. Silov: A XIX. század és a XX. század dokumentumai publikációjának vezérfonala. Szerk. G. Kosztomarov. Moszkva, 1939. / 74–84. o.

-75 a Bolsevik Párt az iratpublikáció helyes módszereinek kialakítására. Mikor a nép ellenségei egyes* a valóságot hamisan tükröző dokumentumok felhasználásával akarták meghamittani a Bolsevik £árt harcainak történetét• mmgBágalmazva a Pártot és személyesen Lenin elvtársat, Sztálin elvtárs igy leplezte le a trockisták aljas mesterkedéseitt "Ki az, a menthetetlen bürokratákon kivül, aki megelégszik azzal, hogy kizárólag papirosokmányokra támaszkodjék? Ei nem érti azt, a levéltári patkányokon kivül, hogy pártokat és pártvezéreket kizárólag cselekedeteik alapján* nem pedig csak nyilatkozataik alapján kell megítélni? A történelem nem kevés olyan szocialistát ismerj akik készséggel ittak alá bármilyen forradalmi határozatot, csakhogy a kellemetlenkedő bírálóktól megszabaduljanak* Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezeket a határozatokat a gyakorlatban meg is valósították. *! /A. leninizmus kérdései, Szikra, 1949, 429. oldal/ Sztálin elvtárs leleplezte azokat, akik az iratok valódiságát vagy hamisságát kizárólag formai valódiságuk alapján itélik meg, de hajlandók valódinak tekinteni és mint ilyet publikálni, tartalmilag hamis és hazug iratokat.iSztálin elvtárs szavai nyomán világossá vált, hogy a burzsoázia ügynökei az iratpublikáció terén is az »objektiv tudomány" hazug jelszavát használják fel kártevő cselekedeteik leplezésére. Ezek az áltudósok a kiadványok előszavainak, jegyzeteinek készítésénél is igyekeztek ál-objektiv módszereikkel kárt okozni* *••• a nép ellenségei, formális momentumokkal takarózva, szándékosan meghamisították a dokumentumokat és ezzel eltorzitot-, ták a történelmi tényeket és eseményeket.* Ezeknek a történeiemhamisitó módszereknek a leleplezése nyomán nekünk is meg kell tanulnunk éberebben ügyelni arra, hogy kiadványaink a történelmi valóságot tükrözve a nép érdekeit szol gálják és meg kell akadályoznunk az álobjektivista kísérleteket az iratpublikáció területén. Az előszó felhívja a figyelmet arra, hogy a szovjet iratpublikáció elvei megegyeznek a legujabbkori és az újkori vagy középkori dokumentumok kiadásánál - természetesen ez utóbblak egész sor speciális ismeretet, paleográfiai, diplomatikai, stb. képzettséget is kivannak - s ezért Silov könyvét haszonnal forgathatják azok is, akik régebbi korok történetének kutatásával foglalkoznak. A Szovjetunióban, ahol különböző dokumentumkötetek százai je lennek meg, nem is beszélve a sajtóban és különböző gyűjtemények ben megjelenő okmányokról, az iratpublikációval külön tudományág, az archeográfia foglalkozik. Silov nem nagy terjedelmű könyve természetesen csak a szovjet archeográfia legfontosabb kérdéseivel foglalkozik a XIX. század és a XX. szazad eleje iratainak publikálásán belül. 52-10.83l/Rné.