Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - Trócsányi Zsolt: A levéltári munka pártossága néhány kérdéséhez / 65–72. o.

- 67 minden ellenkezés nélkül a többi nem kiemelt levéltári munkák későbbtstétele sem. /Rendezési munkák elhalasztása, stb./ Különösen éles volt a harö a kiadvány-munkák és a kutatómunka^ '' kérdésében, A kiadvány-munkáfc—*- jő ideig nem is számitottak levéltári munkáknak s egyideig ennék megfelelő támogatásban is részesültek. A levéltári dolgozók tudományos kutatómunkája pedig éppen mint a "levéltári*

1 /értsd ezalatt a nem kiadvány - v. kutató/ munkát akadályozó tényező szerepelt, s ennek.a munkának a mostohaságát az a körülmény is indokolni látszott, hogy ez a munka nem is tartozott a Levéltár hivatalvezetése ellenőrzése alá. Azt hisszük, hogy alapjában helytelen az a nézet, hogy a levéltári dolgozó csak "levéltári* /azaz nem kJadványés nem kutató -/ munkájával szolgálhatja a magyar történettudomány ügyét, még akkor is, ha kedvet érez és képességgel rendelkezik kiadványkészltő-vagy kutatómunkára. Az ebben a kérdésben elfoglalt helytelen, elhúzódó álláspont már jórészt a múlté, de korántem mondhatjuk azt

f hogy az emiitett kétfajta munka /különösen az utóbbi/ teljesen elfoglalta azt a helyet az Országos Levéltár munkájában, ami megilleti. Pedig előrelátható, hogy a magyw történettudomány előtt álló feladatok még az eddiginél is fokozottabb mértékben fogják igénybevenni a magyar történettudomány minden mozgósithato munkását. A Román Népköztársaság példájára hivatkozunk: a Román Népköztársaság Akadémiája történettudományi, filozófiai? gazdaságés jogtudományi osztálya 1951 X* 9-i kibővített ülésén a felszólalók határozott pozitiv eredményként könyvelték el a középiskolai tanárok bevonását á történettudomány feladatai Végzésébe, ügy véljük, hogy a levéltári dolgozó részvétele a kutató és kiadványmunkában ezek után nem kell, hogy a "levéltári

11 munkát gátló tényezőnek tűnjék fel. Annál is inkább, mert ma már világos, hogy annak a munkának, amely az ilyen téves nézetek szerint a legjobban "megsinylette" a kutatonapok és kiadvány-munkára forditott idő "kiesését"^ az ismertető leltározás munkajának lassú haladásának főoka nem a másirányu igénybevételben volt keresendő, hanem-az ismertető leltározás szempontjai tisztázatlanságában, a terveknek ezzel szoros kapcsolatban lévő lazaságában és az irányitásnak a feladatok mögött való elmaradásában - ami az előbbi két okkal szorosan Összefüggött - rejlett. Amikor az ismertető leltárra vonatkozó elvi útmutató elkészült, s ezzel kapcsolatban a tervek reálisan készültek el, s amikor - már jóval élőbbtől - az irányitás munkája kezdett lépést tartani feladatainkkal, az ismertető leltárak elkészülte határideje is reálissá kezdett válni függetleníti attól, hogy az "egyéb igénybevételek" csökkentek-e vagy sem. Amikor azonban egyfelől felhivtuk a figyelmet ezekre a jobboldalról fenyegető veszélyekre, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a levéltári munkák sorrendje pártos megállapítását másoldalról is fenyegette veszély. Nem is olyan régen még gyakran lehetett hallani olyan hangokat, amelyek a kutató-* vagy kiadványmunkával szemben a leltározó, rendező - vagy akár a segédeszközkészitő munkát is hatodrangú feladatnak tartották. Ennek az álláspontnak a győzelme csak oda vezethetett- volna, hogy találomra, vagy a korábbi, általában nem eléggé rendszeres ismeretek alapján egyideig felületes és félrevezető "eredményeket" hozzunk létre - s azután elkerülhetetlenül minden52-10.83l/Rné.