Levéltári Híradó, 2. (1952)
Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - Komoróczy György: A levéltáron belüli selejtezés kérdése / 23–28. o.
- 24 még kevésbbé rögzitette le a selejtezés törvényszerűségeit Bánrévy György a selejtezés általános elveiről megirt és előadott tanulmányában, /Lt. Xözl. 1939. irt* 16©./, de azt mindenesetre Ő maga is mint követendő elvet rögzitette le, hogy a selejtezés alapja az iratok tartalmi értékelése. Hogy az értékelés milyen módon történjék, azt nem tette világossá* Kétségtelen azonban, hogy a selejtezés kérdéseivel foglalkozó szaktársaink már a itiultban is rájöttek arra* hogy iratokat globálisan nem lehet selejtezni. Rájöttek, hogy a történelmi értékek tág, meghatározhatatlan kategóriájának szélesen ölelő karjába sok minden belefér s ha a fogalmi köröket szükitem, minden iratot meghagyandónak minősitek, viszont ha nagyon táf itom, sok minden hullik ki olyan is, amit meg kellett volna riznem. "A selejtezés sohasem vonatkozhatik iratkategóriák egészére, hanem csakis egyes és egyenkint elbírálandó iratokra* , állapitotta meg nagyon helyesen Bánrévy, amivel rátapintott /Lt. Közi. i.h./ feladatainak *lvi lényegére is. A felszabadulás előtt felmerült kérdések csak most válhattak gyakorlati feladatokká és éppen ezért kell kifejlesztenünk ezen : a téren azt az egészséges vitát, amelynek harcából esetleg megszületik majd a selejtezés végleges álláspontja. Tulajdonképpen két elv ütközik össze a selejtezés kérdésénél: az ügyseleritezés és az iratselejtezés problémája. Baraczka István kartárs az 1951. novemberében tartott levéltárvezetői értekezleten tisztázta mit is jelent az egyik és mi a célja a másiknak. /Ltári Konf. kiadványa, 82-83./ Szerinte a kétféle selejtezési módot össze kell hangolni, de ugy tűnik, mintha ő maga is az ügyselejtezés mellett foglalna állást. Konkrétebb megfogalmazást talál ez a kérdés Borsa Iván kartársnak abban a javaslatában, hogy a selejtezésnél tartsuk szemünk előtt az u.n. elsőfokú selejtezést, az anyag durva átselejtezésének feladatát, amely mindenkor pontosan figyelembe veszi az ügyek történelmi jelentőségét, a szónak legtágabb értelmében, vagyis olyan felfogásban, hogy a történelmi értékhez hozzá kell ven-. nünk minden szempontot, amely egy-egy irat megőrzésének akár politikai, akár nemzetgazdasági, akár jogi, akár kulturális tartalmát meghatározza. Borsa kartárs által felvetett kérdés nagyon helyesen világítja meg az ügyselejtezéssel kapcsolatban felmerült problémák helyi vonatkozásait, éppen azért, mert nem arra utal, hogy vannak iratcsoportok, amelyek teljes egészükben kiselejtezhetők, hanem azt ti&BLtt^ hogy minden ügycsoportnál tartalmi vizsgálatot is végeznünk kell, ha nem akarunk szélsőségekbe esni. Ennek az elvnek megfelelően az elsőfokú selejtezés sohasem engedheti^ meg esámunkra azt, hogy ügycsoportokat, teljes egészükben kiselejtezzünk; mert minden ügycsoportban lehetnek és vannak olyan iratok, amelyek akár az osztályharc kibontakozására és lezajlására, akár a gazdasági fejlődésre, aká'ü.a kizsákmányolás elmélyülésére adatokat szolgáltatnak. Ilyen módon az elsőfokú selejtezés csakis és kizárólag olyan jellegű ügycsoportokra terjedhet ki, amelyek kétséget kizáróan megnyug52-10.83l/Rné.
