Levéltári Híradó, 1. (1951)
Levéltári Híradó, 1. (1951) 1. szám - FORDÍTÁSOK - Konarski, Kazimierz–Bottló Béla: A lengyel archivisztika új feladatai: Archeion XVII. Warszawa, 1948. / 21–22. o.
,, >.''••• KA2JMISRZ KÜIÍüílSKI:- " . " • /Archeion XVIl.Warszawa,. - . . ••'•-' 1948. 23-26. lap,/ • • ; A lengyel levéltári szolgálatot nagyjelentőségű és súlyos felada tok ele állították azok a példátlan veszteségek, amelyeket"levéltára ink részben a háborús események, részben a nenat barbárság tudatos pusztításai következtében" elszenvedtek. Ez a feladat., & pusztitások következtében előállott ftiányoi akárcsak részben való pótlása.. Erre több ut látszott lehetségesnek. Az első. legközvetlenebb ut volt a németek által a birodalomba kiszállított iratok visszaszerzése. Ebben a vonatkozásban már sok: mii den történt a háború előtti évükben.is. ma mindez nem teljusenvraitur múlik: ennek az akciónak a sikere az általános nemzetközi helyzettel függ. Különösen vonatkozik ez a már régóta.a német levéltárakban lévő polonikáknak visszaszerzésére, mint. amilyenek pl. a berlini Sobies ciana : , vagy, a drezdai Állami Levéltár lengyel osztályának anyaga. A hiányok pótlásának másik lehetőségét" a magánlevéltárak" anyaga alkotja. Ezeknek anyaga nagyon különbözik az állami levéltárakétól, habár ezeké is részben a regi állami méltóságok tisztségviselőinek magánkancelláriáiból 2 részben a XIX. században gyakori, nem mindig egeszén korrekt "gyűjtés 11 utján az állami levéltárakból származik... * mindenképpen azonoan a történeti munkákhoz szolgáltatnak értékes forrásanyagot, minthogy ezek a magánlevéltári -iratok nem hivatalos jellegűek, azoknál hasonlíthatatlanul- közelebb állanak az-.élethez, ~ íeljo seobek, dusabbak és színesebbek. . • Eza.a, magánlevéltári anyag régen szinte teljesen hozzáférhetetlen volt a szélesebb kutatórétegek részére: ebben aevonatkozásban a helyzet ima radikálisan megváltozott. Legjelentősebb részüknek az állami" levéltárakba r való begyűjtése már beíoieződötta Ma ugyan még nmi mindegyik hozzáférhető: ennek oka elsősorban az 7 hogy meg nincsenek eléggé" rendezve. A rendezés és leltározás ugyanis, mint köztudomású, amagánlevéltárakban aránytalanul.nehezebü és fárasztóbb munka, mint az állami-levéltárakban. Ezeknek a gyűjteményeknek a rendezése még rendkivül soJ£ munkát fog kívánni A hiányok kitöltésének harmadik lehetősége a kutatók által' eddig általában mellőzött iratanyagoknak revízió alá vétel;..-. A kutatók ugy érezték, hogy a kormányzat"hierarchiája nemcsak az életben, hanem megkövesedett alakjában, - a leveltároan is kötelez.. A kutatók a legtöobre'értékelik a központi hatóságok iratait. Ezeket keresik leginkább s éveken keresztül senki bele nem tekint az alárendelt hatóságok irataiba.. Ez az értékelés teljesen hamis. A helyi, hatóságok aktái természetesen nem rendelkeznek azzal a horizonttal, mint a központi hatóságok iratanyaga; de éppen azért, mert közelebb vannak az alaphoz, a íöldhöz és"minden részletükben közvetlenül érintkeznek az élettel, összehasonlíthatatlanul frissebb és hivebb visszaverődései magának az életnek, mint a központ kancelláriáinak lombikjaiban átdesztillált referátumok. Szélesen, vagy inkább mélyebbre hatoló körülményt, különösen a társadalomtörténet terén, ma már nem Iáiét elképzelni ugy, hogy ettől a lebecsült, I. vagy II. fokú hatósági anyagot tartalmazó levél-